Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából. Bevezetés. Hogy a magzatnak megszületésére a fekvése állása és tartása kedvező-e, ez az egyes esetekben függ első sorban a magzat-testnek, másodsorban a szülöcsatornának, és pedig leginkább a medenczének, alak- és nagyságbeli viszonyaitól. A jól alkotott, kiviselt magzat az olyan medenczén, mely a közönséges, physiologicas méreteket mutatja, föltéve, hogy a lágyrészek is rendesek, legkönnyebben és legkedvezőbben eliilfeJcvö fejjel halad keresztül, tehát fej fekvésben; és pedig úgy, hogy a medenczébe való beigazodásnál az agykoponya hátulsó fele áll legmélyebben. A rendes medenczére tehát a legkedvezőbb a szorosan vett koponya fekvéses beigazodás‘: («1 ábra). Egészen másképen áll a dolog kóros me- denczéknél; az általánosan szűkült medenczéknél még mélyebbre sülyed a koponya hátsó fele; létrejön a nyakszirtcsont fekvés (23. ábra); az áthaladásnak ezen módja a legkedvezőbb, s ezen alak legjobban megfelel a medencze minden irányban való
