Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)
A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából
35 6. §. A Solayrés-fé\e obliquitas = a nyilvarrat- nak a medeneze-bemenet ferde átmérőjébe való be- igazodása. (24. ábra). Úgy jön létre, hogy a fej, mielőtt a medencze-beme- netre szorosabban ráilleszkedett volna, lesiklik a promonto- riumon, főképen akkor, hogyha a méh-összehúzodások, vagy a szülőnő mozgásai a törzset forgatják. 7. §. A Naegele-féle obliquitas = elülső fal- csont fekvés (21. ábra és a szövegben a 10. ábra): a hátsó falcsont a promontoriumon fölemelkedik, s igy a nyilvarrat hozzáfekszik; az elülső falcsont nyomul a medencéébe. Ennek megfelelően a hátsó falcsont a szülés után lelapult (néha behorpasztott, törést mutat 1. II. kötet 69—71. ábra) s az elülső alá van tolva, mely utóbbi erősen kidomborodik. Rendesen a nagy kutacska tája mélyebben van. ÍO. íibra. Nägele-féle obliquitas = elülső falcsontfekvés, nyilvarrat a kereszt- csonthoz küzeledettOkai : lógó has és a conjugata megrövidülése, vagy a magzattestnek oldal-irányban való meggörbülése, mert ekkor a magzattest és a méh nincsenek függőlegesen a medencze- bemenet fölött, s igy a fej inkább az ágyékcsigolyák felé nyomul. 3*
