Schaeffer Oszkár: A szülés tanának és a műtevő szülészetnek alapvonalai atlaszszal (Budapest, 1897)

A) A szülés a gyakorlati szülészet szempontjából

12

alig képes méh-alsó-szakaszba; ez a magzatrész a fej.1

így jön létre a magzat egyenes fekvése és pedig a fejfekvés. Oka tehát a méhnek körtealakja. A hát meggörbül; a végtagok, minden Ízületükben behajlitva, kitöltik a törzs elülső oldalán támadt homorulatot, a flexióban levő — áliával a mellkashoz fekvő — fej és a medencze között. A karok keresztezve a mellkasra, a czombok a hasra feküsznek.

A szülés szempontjából kedvező fekvésre nézve a magzatnak physiologicus tartása (4. ábra) ép oly fontos, mint a fejnek a medenczébe való legkedvezőbb beigazodása a kinyomulásra nézve.

1. §. A szorosan vett Kopouyafekvésekröl (í. és II. kf) és általában a rendes szülésről és kezeléséről (1-20. ábra.)

A szülés azzal kezdődik, hogy a. pete alsó része elválik a méh falától, (kitapintható a nyald csatornában a pete alsó pólusa, tágulni kezd a belső méhszáj, — csekély vérzés) és először szülőknél a külső méhszáj kitágul (1. ábra) (többször szülőknél nyitva van az ötödik hónaptól, 2. ábra); a fej leszáll „a méh alsó szakaszába“ és többször szülőknél rendesen csak most jut a kis medenczébe, a hova először szülőknél ebben az időben már rendszerint leszállva találjuk (a hasfalak feszessége következtében) (l—2. ábra). Ezután föllépnek „az igazi tágító fájások“ (dolores praeparantes, kimutathatók a keményedé méhnek

1 Épen ezért koraszüléseknél gyakoribbak a far- és harántfekvések : holott amint a terhesség vége felé körfogat és szilárdságra nézve nagyobbodik a fej, a fej végű fekvések arányszáma nő.