Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Ötödik Fejezet. A fogsorok találkozási viszonyai. Fogsorrzáródás: okkluzió. Fogsorilleszkedés: artikuláció
87 Gysi példáján —, csak középértékekkel dolgozik, vagyis a íejecspálya és metszőfogvezeték nem pontosan egyéni méreteivel, hanem átlagossal, de olyannal, mely a gyakorlat számára kielégítő eredményeket biztosít. Ha tényleg szigorú egyéni pályák utánzásával akarnék a fogmüveket összeilleszteni, ez szerfölött bonyodalmassá tenné az ar- tikulátorok szerkezetét és hosszadalmassá a velük való dolgozást. Még a középértékre berendezett artikulátorok is nagyon komplikált és drága készülékek, úgy hogy fogműveseink nem szeretik használni őket. Gysi számolt evvel a körülménnyel és ezért előbb ismertetett nagy arti- kulátorja mellett szerkesztett egyszerűbbet is, az ú. n. Simplex-artikulátőrt (52. ábra), amely nem dolgozik olyan pontossággal, mint az előbbi, de azért jóval tökéletesebb a régi sarnéros artikulátoroknál és kitűnő szolgálatokat tesz az artikuláció beállítására és ellenőrzésére a fogművek összeillesztésénél. Ezért a fogorvos kívánja meg a fogművestől, hogy általában a régi sarnéros artikulátorok mellőzésével az újabb, egyszerűbb izületesekkel, sőt nehezebb esetekben a nagy iziiletes artikulátorral dolgozzon. Összefoglalva az artikulátorok elméletét, azt mondhatjuk, a jó artikulátornak —• vagyis annak, amelyikkel utánozni lehet a természetes alsó állcsont mozgásait és az áll- csontizület működését — a következő feltételeknek kell megfelelnie: 1. az ízpálya hajlása rajta egyénileg legyen beállítható; 2. a pályának egyéni alakja utánoztassék; 3. a metszőfogvezetés egyénileg legyen 51. ábra. Gipszminták behelyezése a Gysi-artikulátorba. 50. ábra. Gysi-artikulátor.
