Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Harmadik Fejezet. A lenyomat
41 e) Lenyomatvétel gipsszel. A mozzanatok lényegében ugyanazok, a következő fontos különbségekkel. Ügy felső, mint alsó lenyomatnál természetes fogak jelenléténél a kanalat annyira kell reászoritani a fogsorra, hogy a koronák rágófelülete vagy éle a kanál fenekét érintse. Ez az a fontos fogása, mondhatnék titka vagy kulcsa a gipszlenyomatvételnek, melyet nem ismerve, sohasem tudjuk azt könnyen a szájból kiemelni, kihasználva pedig minden nehézséget elháríthatunk, amint azt részletesebben meg fogjuk alább magyarázni a lenyomat kivételének mozzanatánál. Alsó lenyomatnál meglévő természetes fogak esetében a kanalat nem úgy helyezzük el a fogsoron, mint feljebb irtuk, t. i. hogy a fogsor a kanál közepére essék, hanem a kanalat annyira toljuk be, hogy a fogsor valamivel közelebb essék a kanál külső (labio-bukkális) párkányához, mint a belsőhöz. Vagyis a negativ gipsz kérge a belső (nyelvi) oldalon vastagabb legyen, mint a külsőn, mert ha előbbi nem elég vastag, akkor nagyon apró, nehezen összeilleszthető diarabokra törik el. f) A lenyomat kivétele a szájból. A meleg vízben puhított anyagok használatánál addig hagyjuk a lenyoinatot a szájban, míg félig-meddig meg nem keményedéit. Különösen stentsnél fontos, hogy ezt a pillanatot helyesen eltaláljuk, mert ekkor még némileg ruganyos, vagyis befűződött képletekről lehúzva, a tágabb átmérőn túlhaladva, a kényszerű kitágulás után még felveszi megint az eredeti alakot és a befűződés (keskenyebb átmérő, alámenő hely) idomait is visszaadja. A kivételkor a kanalat nyelével fogjuk meg és felső lenyomat esetén határozott lefelé irányított, alsó lenyomatnál felfelé irányított mozdulattal lerántjuk a képletekről. De nagyon vigyázva, mert ez az a mozzanat, melynél a lenyomatot leginkább elronthatjuk, eltorzíthatjuk. A kéznek nem szabad reszketnie, még kevésbbé oldalirányú kilengésekkel a kanalat felszabadítani. Az anyag még elég puha ahhoz, hogy ezáltal nekiütközve a lágy. vagy még inkább a kemény képleteknek, ezeknek eredeti be- nyomatai kitáguljanak és eltorzuljanak. Ha a lenyomat nem akar könnyen leválni a szájpadlásról, ne rángassuk, hanem szólítsuk fel a beteget, hogy köhögjön. De a kanalat nyelénél fogni kell. A köhögéstől a lágyrészek összehuzódnak és elválnak az anyagtól. A leszabadítás után a lenyomatot megint az egyik szájzugon kiforgatjuk a szájból és azonnal hideg vízbe mártjuk, hogy a reátapadó nyáltól lemossuk és teljesen megkeményítsük. A guttaperkát azonban nem szabad lehűteni, mert akkor zsugorodik, hanem mindjárt gipsszel kell kiönteni. A lenyomatot ezután mindjárt megvizsgáljuk, vájjon sikerült-e. Megvannak-e rajta pontosan mindazoknak a részeknek benyomatai, amelyek a fogmű elkészítésénél szerepelni fognak, nem mutat-e valamilyen eltorzulást, a redőzet ellapítását. Ha igen, akkor jobb most és mindjárt újabb lenyomatot venni, mint a rossz negatívumot a laboratóriumba elküldeni. A gipszlenyomatot addig hagyjuk a szájban, amíg tökéletesen meg
