Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Második Rész. A fogpótlási módszerek - Harmadik Fejezet. A lemezes fogpótlás módszerei
274 A kaucsukfogművek behelyezése. Ha a fogművet a laboratóriumból megkapjuk, megvizsgáljuk, vájjon a fogak nincsenek-e megrepedve; a lemez tökéletesen ki van-e dolgozva, nincsen-e olajszaga a fényesítő pasztáktól stb. Ha kielégítőnek találjuk, eltesszük csészébe, melyben eau-de-cologne-os víz van. a) Teljes foghúspótlúsos (tapadásos vagy légnyomásos) kaucsuk- lemez: tiszta vízzel még egyszer jól leöblítjük, behelyezzük a páciens szájába és 4—5 percig várunk, hogy a lemez a szájpadláshoz tapadjon. Ekkor egy tükörrel végignézzük a lemez széleit, vájjon jól zárnak-e, azaz nem marad-e hézag lemez és nyálkahártya között; 2. megvizsgáljuk az okkluziót, még pedig tüzetesen és alaposan, .vájjon tökéletes-e; a feltűnőbb hibákat rögtön kiigazítjuk köszörülőkővel, vigyázva, hogy a köszörülőkő nyomán ne maradjanak éles szélek a porcellánfogon, mert ezek sértik a lágyrészeket; a finomabb okkluziós zavarokról artikulációs- papir segélyével kell meggyőződnünk; a kérdéses helyre teszünk egy levél indigópapirt és összeharaptatjuk a fogakat, amikor a legelőször találkozó pontok kékre festődnek; ezeket lecsiszoljuk, míg a fogak találkozása tökéletes nem lesz az egész fogsorívben; 3. jól megnézzük, vájjon a fogmű szélei, nevezetesen a kaucsukfoghús nem fekszik-e reá mozgó lágyrészekre: azon nyálkahártyaredőkre, melyek a felső állcsontnál az átmeneti redőtől a fogmedernyúlványra húzódnak, az alsónál pedig az ajak, pofák vagy nyelvfenék felé vonulnak. Ha ezt tapasztaljuk, akkor a kaucsuk megfelelő helyén frézfúróval annyit el kell fúrni, hogy az illető redő teljesen szabad maradjon, mert különben nem engedi érvényesülni a tapadást és a lemezt lelöki vagy felemeli. Vigyázzunk arra is, hogy a felső lemez ne terjedjen a lágyszájpadra (keskenyebbre reszelni). Ne feledjük, ha felső és alsó fogművet adunk, akkor előbb az alsót helyezzük be, azután a felsőt. b) Teljes rugós fogmű. Mielőtt a szájba tesszük, győződjünk meg arról, vájjon a rugók elég erősen vannak-e a tartókra tolva, továbbá, vájjon a rugók egyensúlyban tartják-e a két fogművet és játékuk szabadon érvényesülhet-e? Ezután kezünkben összeillesztjük a két fogsort teljes zárásig, szájtükörrel félrehúzzuk az egyik szájzugot, majd betoljuk a szájba az egész fogművet; eleresztjük, mire a rugók szétnyilnak és helyükre ugrasztják a fogsorokat. Most természetesen ugyanazon körülményekre vagyunk tekintettel, mint az előbbi esetben; azonfelül meg kell győződnünk a rugók helyes működéséről, nevezetesen: 1. nem fekszenek-e nagyon erősen bele a pofák lágyrészeibe (ha igen, esetleg gyengébb rugókat venni); 2. nem nagyon hosszúak-e; ilyenkor szintén bántják a pofa lágyrészeit, azonkivül az alsó és felső állcsont képezte zugban izgatják a lágyrészeket (a rugókat levenni a tartókról, ollóval megrövidíteni és visszatenni); 3. nem nagyon rövidek-e; ilyenkor leránt
