Salamon Henrik dr.: Fogpótlástan (Budapest, 1923)
Eső Rész. A fogpótlás orvosi és technikai előismeretei - Első Fejezet. Szájvizsgálat
6 mas csapos műfog viselésére. Ez igazán nagyon egyszerű eset és mégis súlyos hibát követhet el az a fogorvos, aki csak ennek a kis metszőnek tájékát vizsgálja meg és ez alapon határozza el csaposfog beillesztését. Megtörténhetik, hogy már néhány nap mulva a csaposfog porcellános homlokzati a lereped, pedig technikai kivitele kifogástalan. A beteg és az orvos álmélkodik rajta és az utóbbi most, a baleset után, kezdi kutatni ennek okát és úgy lehet — éppen a rendszeres szájvizsgálati képesség híján — még most sem találja meg a hiba forrását, hanem holmi ostoba, boszantó véletlennek tulajdonítja ezt a rendkívül kellemetlen eseményt. Pedig a gondos és rendszeres vizsgálatot megejtő fogorvos talált volna a szájban olyan jelenséget, mely előre elárulta volna neki, hogy ebben az esetben az egyszerű porcellán-homlokzatos csaposfog nem lehet tartós. Ugyanis az általános vizsgálat során észrevette volna, hogy a jobboldali alsó szemfog rágó élén és részben ajaki felületén sajátságos, a rendestől teljesen eltérő csiszolási felület látható, mert az illető beteg éjjel a fogait csikorgatja és eközben az alsó fogsor olyan helyzetbe kerül a felsőhöz, hogy a porcellánfog antagonistája ferdén beleütközik annak védtelen rágóélébe és ennélfogva okvetlenül rövid időn belül megrepeszti. Nagyon természetes, hogy ezen vizsgálati adat birtokában a fogorvos nem egyszerű porcellánhomlokzatos csaposfogat illeszt a gyökérbe, hanem olyant, melyet fémrágóéllel szereltet fel, úgy hogy a csikorgató rendellenes helyzetben sem találkozhatik az alsó fog a csaposfog védtelen porcellánélével. A rendszeres vizsgálatot megkezdjük: 1. a szájüreg alaki és nagysági viszonyainak megállapításával. A szájat mérsékelten kinyittatva, egy-egy tükörrel félrehúzzuk mindkét szájzúgot és szabad szemmel betekintve, tájékozódunk: a) vájjon a felső állcsont (a szájpadlás) rendes alakú és nagyságú-e? A szájpadlás (beleértve a fogmedernyúlványt és a felső fogsort) nagyjában patkóalakú, pontosabban (de azért nem matematikailag) fél kerülék (ellipsis), melynek szárai a végpontokon *(a harmadik nagyőrlőnek megfelelőleg) kissé behajlanak. Nagyságáról a következő átlagos méretek tájékoznak. A szájpad szélessége, mérve az első nagyőrlők nyelvi felületének közepén és a foghús határán: 40 mm. Hossza, mérve a középső metszők között a foghús határán és a harmadik nagy őrlők hátsó felületét érintő sík között :_45 mm. Magassága (a fogakkal együtt), mérve a boltozat legmagasabb pontján és az első nagy őrlők rágófelületén keresztül fektetett sík között: ^24 mm. A felső fogsor szélessége, mérve azon pontok között, ahol az első nagyőrlők rágófelületén a pofafelületi barázdák torkollanak: 60 mm. De nem ezek a számok lényegesek a gyakorlatban, mert a szájvizsgálatkor nem mérünk körzővel, hanem szabad szemmel, tehát a szem
