Salamon Henrik dr.: Összegyűjtött apróbb dolgozatok (1892-1908) (Budapest, 1908)

I. Kariérdekű czikkek - Recziproczitás

42

Dr. Salamon Henrik

orvos orvostársát mindig és mindenütt nemcsak kötelességből, de tiszteletből kezeli.

Hogy az orvosok — bármennyire is kollé- gáznak bennünket a mindennapos érintkezésben — szívük és meggyőződésük szerint mégsem ismernek el teljértékü kartársaknak, azt főképen három körülményre vezetem vissza.

Először is tagadhatatlan tény, hogy volt idő nálunk, a mikor az esetek bizonyos hányadában az olyan doktorok adták magukat fogászatra, kiknek nem volt meg a kellő általános orvostudományi képzettségük, a kik ezért nem is tudtak megélni az orvosi tudásuk után és azon hiszemben, hogy a fogászati praxishoz nem kell orvosi tudomány, erre vetették magukat és ilyenformán mintegy prostituáltak, a fogászatot és a fogorvosi kart. És így nem is csodálható, ha az orvosok az ilyen fogorvosokat maguknál inferiorisabbaknak tartottak.

Csakhogy e tekintetben ma már hála Isten másképen alakulnak a viszonyok. Manapság már nem „végzeté‘ orvosok lépnek a fogászati pályára, hanem túlnyomó többségben kitűnő előképzettségű fiatal orvosdoktorok, olyanok, kik előbb mint mütőnövendékek működtek sebészeti klinikákon, vagy több évig gyakornokok voltak szemészeti, szülészeti, belgyógyászati klinikákon; olyanok, a kik így tüzetesen megismerkedtek valamennyi orvosi disciplinával és azután nem