Salamon Henrik dr.: Összegyűjtött apróbb dolgozatok (1892-1908) (Budapest, 1908)

IV. Különfélék

Különfélék

293

hogy éppen ilyen mindennapi kifejezéseknél mennyire szükséges, hogy jó magyar műszavunk legyen.

A német szakirodalom révén jutottunk a „cuvette“ szóhoz; hogy mi alapon használnak a németek olyan franczia szót, melyet maguk a francziák nem használnak az illető fogalom jelölésére, azt nem kell itt feszegetnünk. Mert a francziák azt, a mit a németek „cuvette“-nek mondanak „moufle“ szóval jelölik. „Cuvette“, mint a la cuve diminutivuma — mosdóedényke, már pedig a cuvetta nem szolgál mosási czélokra a fogászatban. Logikailag és nyelvészetileg tehát egyaránt helytelen, ha mi a németek által használt ,,cuvette“ szót átvesszük.

Helyesebb, ha a francziák által használt ,,moufle“ kifejezés után indulunk, melyet Ballagj az ő szótárában a következő kifejezésekkel ad vissza: duglya, bödönke, hőtok, kémtok. Ezen négy szó közűi a „duglya“, mint értelmetlen, rossz képzés és számba alig jöhet; hasonlóképen a ,,kémtok“ sem, mint nem idetartozó fogalom. Marad: „bödönke“ és „hőtok“, mint a melyek kombináczióba jöhetnek.

E kettő közül határozottan a „hőtok“ szó érdemel elsőbbséget, mert helyes szóösszetétel ^és az eszköznek, melyet megnevezni akar, két lényeges tulajdonságát emeli ki: egy olyan tok, a mely kályhába helyezve hőt áll ki.