Salamon Henrik dr.: Összegyűjtött apróbb dolgozatok (1892-1908) (Budapest, 1908)
IV. Különfélék
Különfélék 283 laminek a belseje, lényege, igy: fa-bél, gyertyabél, kenyér-bél, mandola-bél stb. A fogbél szó már egészen meghonosodott szakirodalmunkban, csak Morelli egy czikkében találkozunk „bennék“ kifejezéssel pulpa helyett (Odontosk. 92. novemb. 4. 1.) Fogbélszigony. flszlai ajánlja ; mindkettőt rövidítve jogszigony is jó.) (Nervnadel; Nervextractor; tire-nerf). Hasonlóképen igen sikerült műkifejezés, szerencsésen fejezi ki az eszköz czélját, jobban mint az internationális elnevezések. Hogy a szigony szó mennyire találó, kitűnik a következő sorokból, melyeket egyik legmagyarosabb irályú természettudósunk, Herman Otto egyik értekezésében találunk:18 „Így nyilvánvaló dolog, hogy e madár (a harkályról van szó) ép oly biztosan, mint erélyesen dolgozhat a törzsön; bejuthat a kéreg alá; sőt hogyha a fáig hatolt, s a rovar ebbe befúródott, még ezt is kiszigonyozza messzire kinyújtható, féregszerű nyelvével, melynek hegye számszerű, kemény és hátrafelé álló horgokkal fegyverzett. Abonyi: ideghorog; (ebből a főnévből nem lehet oly közvetlen egyszerűséggel igét képezni is Herman Ottó: Az állatélet mint munka. Természettudományi Közlöny 1879. január.
