Salamon Henrik dr.: Összegyűjtött apróbb dolgozatok (1892-1908) (Budapest, 1908)

IV. Különfélék

Különfélék

263

ezen első és a múlt századbeli nyelvi válság között. Mert természettudományi íróink a múlt század végén és a jelen század elején érezték, hogy most már nem bízható az ellentétek kiegyenlítődése, a nyelvi érdességek elsimítása, a mindent gyógyító időre, hogy a mi időnkben a nyelv fejlesztésével nem várakozhatunk századokig, mint a népnyelv az Árpádok alatt, mert különben nagyon is elmaradunk a külföldi irodalmak megett.

Természettudományi íróink tehát siettették a folyamatot mesterséges úton akként, hogy „már meglevő, közönségesen ismert magyar szavakat átvitt értelemben akartak átültetni a természettudományok műnyelvébe.“ Az eljárás feltűntetésére a következő példa szolgáljon. A testeknek azon sajátságos, de teljesen meghatározott állapotát, melyet latinul „electricus“-nak neveztek. Molnár János, az első magyar physika írója 1777-ben „gyántás“-ra magyarosítja;3 dr. Zay Sámuel 1791-ben a „tűztartó“ szót használja; Fábián József 1803-ban „menyköves“-nek mondja; Katona Mihály 1814-ben „electrumos“ kifejezést használ; Peshe Ferencz 1815-ben „gerjedő“ kifejezést javasolja; Bugát Pál 1836- ban „berzes“-nck írja; Tarczy Lajos 1838-ban fölkapja a Toldy csinálta „villanyos“ szót és

3 L. Szily az idézett értekezésben.