Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)

Bevezetés

1. Az élőfog elnevezésére hat kifejezést:

Stützpfeiler (támpillér, 174. o.),

Träger (hordó, 175. o.),

Pfeilerzahn (pillérfog, 184. o.),

Pfeiler (pillér, 185. o.),

Brückenträger (hidhordó, 190. o.),

Brückenpfeiler (hidpillér, 189. o.).

2. A technikai szerkezet megjelölésére (aranykorona, csaposfog, stb.):

Befestigungsmittel (rögzítő eszközök, 182. o.),

Anker (horgony, 184. o., ennek az elnevezésnek horderejét azonban fel nem ismeri).

Brückenpfeiler (hidpillér, 187. o.).

3. A pótfogak megjelölésére:

Mittelstück1) (középdarab),

Brückenkörper (hieltest, 182. o.),

Brückenmittelglied (hid közép tagja, 183. o.).

Több alkalommal az igen értékes „Verankerung“ (horgonyzat) megjelölést is használja (174. és 185. o.) a természetes fogakra való rögzítési mód jelzésére, anélkül, hogy ezt következetesen kibővitené vagy részére polgárjogot biztosítani iparkodnék.

Rendszertani szempontból csak a régi beosztás „rögzitőlehetőségek“ szerint szerepel:

1. unlösbar (fel nem oldható),

2 abnehmbar vom Zahnarzt (a fogorvos által levehető),

3. abnehmbar vom Patient (a beteg által levehető), későbben elvi beosztási eszme nélkül:

freischwebende Brücke (szabadon függő hid, 177. o.),

Basisbrücke (178. o.),

einseitig befestigte Brücke (egyoldalon rögzített hid, 193. o.). Amint látjuk, még ez a nagyérdemű tanitó sem érzi a rendszeres beosztás szükségét.

Riechelmann, különben minden tekintetben oly kitűnő „Beitrag zur systematischen Prothetik“ cimü, Berlin, 1920. évben megjelent munkájában (aláhúzás tőlem ered), a 49. oldalon, alulról az ötödik sorban „pillér“-t használ az élőfog megjelölésére és a hetedik sorban az aranykorona helyébe. Csakugyan bámulatos, hogy egy különben logikusan gondolkodó fej ezt az ellenmondást észre nem veszi! Ugyanaz történik a „hidpillér“ kifejezéssel: egyszer a természetes fogat gondolja (37. o.), másszor (50. o.) az arany betétet. Ez a vétkes gondatlanság a műkifejezések alkalmazása körül ennél a különben oly derék szerzőnél elegendő bizonyíték arra, hogy mennyire fogyatékos még az oktatás e téren.

Werkenthin Albert egy igen szép, de tisztán személyes jelleggel biró munka szerzője: „System der zahnärztlichen Kronen- und Brückenarbeiten“ (a fogorvosi korona- és hidpótlások rendszertana: 1 kötet. Berlin, 1921), előszavában a munka vezérmotivumát a

») Itt megemlítendő, hogy ez a „Mittelstück*, lehet „Endstück“ (végi rész) is, mint pl. az úgynevezett extenziós hidaknál.

10