Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 5. A hídpótlások beosztása a horgonyjegy szerint
A „fiziológiai“ hid szilárd hid, kétszeres mellékhorgonnyal.J) Feltételesen levehető hid olyan hid, melynek háromszoros mellék horgonyai vannak stb. Eddig a fő- és mellékhorgonyokat elemeztük és elmefuttatásunkkal a hidpótlásoknak, a horgonyjegyből kiinduló, tudományos beosztásához jutottunk. Horgonyok feltételezik a pilléreket. A hidpótlástan azonban akkor is kényszerítve van hitpótlást megteremteni, amikor kellő számú és megfelelő elosztásban levő pillérek már jelen nincsenek, vagy ha jelen is volnának, azokat, bizonyos okok folytán megkerülni kellene. Ha azt keresztülvinni nem tudjuk, a hid határa igen megszükül. Tehát abban jelentkezik a haladás, hogy ezen természetszerű szűk határt bővíteni képesek vagyunk. Ahhoz pedig a segédhorgony alakjában szereplő, fémből készült harántkegyei adja meg a lehetőséget. III. Segédhorgony tehát egy, nemlétezö pillérek vagy megkerülendő természetes fogak számára alkotott horgonyszerkezet. Ezen célra alkalmasak a fémkengyelek.* 2) Bryan által a fogorvosi hídtechnikába bevezetve, újabb időben Riechelmann által behatóan tanulmányozva lett. Tehermentesítő és merevítő kengyelekre osztja. A beosztás helyes, de a fogalmat teljesen ki nem meriti. Azt hiszem mélyebben hatolok a fogalomba, ha a kengyel tulajdonképeni céljából kiindulok. A kengyelhasználat szüksége akkor áll fenn: 1. Ha a szükséges pillérek hiányoznak, pl, szabadvégü hidaknál (40. ábra) vagy olyan esetben, mint az 5. ábrán, vagy pedig ha a hid ívelése igen nagy fokú (4. ábra), amit különben épen a pillérek hiánya idéz elő. Ezen szemlélet vezetett az általam kiegészített Riechelmann féle beosztáshoz: I I. Tehermentesítő kengyel. 2. Merevítő kengyel. 2. Kengyelre szükség van, ha (többnyire kozmetikai okokból) egy meglevő természetes fogat kell megkerülni, tehát közvetett végpillérü hidaknál, mint a 26. ábrán, vagy közvetett horgonyzattal biró, szabadvégü hidaknál, mint a 20. ábrán. Ezeket a kengyeleket megkerülő kengyeleknek nevezem. *1 A valódi jelleget a mellékhorgony adja; hogy a hídnak még főhorgonya is van, azt a „szilárd“ szó jelzi, mert minden szilárd hídnak van főhorgonya. 2) A kengyelek és hasonló készülékek terminológiája sajnos még igen ingadozó a fogpótlástanban. Schenk pl. a 36. ábrán látható fémcsapot, mely egy teljes koronával össze van forrasztva szintén kengyelnek nevez (367. o.), későbben (a 369. oldalon) gerendának. Úgy hiszem, hogy itt is szükség volna a pontos terminológiára, hogy a tanuló vagy olvasó meg ne zavarodjék és ezokból a következő elnevezések használatát ajánlanám. Kengyel = a szájpadon vagy az alsó medernyújtvány belső falán fekvő, két végén odaforrasztott (vagy odaöntött) fémből készült horgonyszerkezet. Gerenda (Balken) = a medernyújtvány nyergén fekvő, két végén odaforrasztott (vagy odaöntött) fémből készült horgonyszerkezet, mint pl. Goslee szisztémájánál (bar bridge). Csap (Zapfen) = egyik végén szabadon kiálló, fémből készült horgonyszerkezet (pl. Schenk, 36. ábra). 57 40. ábra. Pillérpótló kengyel (Riechelmann).
