Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 4. A hídpótlások beosztása a hídtest jegyei szerint - D: A horgony
szók gyökerein (E, E), a jobboldali, bevéséssel ellátott aranykorona és a baloldali, kifúrt moláris a másodrendű mellékhorgonyok. A hid tehát feltétel nélkül levehető; mert tiszta, kétszeres mellékhorgonyzattal bir. Rá kell mutatnunk azonban ezen horgonyzat egyik hibájára: a kivésett moláris, mint pillér, védve nincs, a hozzávaló másodrendű mellékhorgony (vékonyfalú fémszekrényke [lining] a kavitásba cementezve) hiányzik. A hid, ahogy mondtuk — eltekintve az említett hibától —, egész szerkezeténél fogva levehető hid és ezt a benyomást is fogja kelteni — legalább az első pillanatban — minden szakemberben. A hid azonban, miként szerkesztője Litch leírásából kitűnik, szilárd. Egyszerűen cementtel rögzíti (akkor persze a [7^-nél megrótt hiba is elesik) vagy cement helyett aranyat vagy amalgámot használ a rögzítés céljához. Ez az eljárás azonban — ha, mint mondtuk, a hid szilárdan lesz rögzítve — rendszertani szempontból okszerűtlen horgonyzat: mert a hid szilárd elhorgonyzásához szükségtelen a szerkezetet azáltal komplikálni, hogy a horgony mellékhorgonyokra osztassák fel. A szilárd elhorgonyzásról egyszerűen megszerkesztett főhorgonyok jobban gondoskodnának. Mikép bosszulja meg magát ezen rendszertani hiba a gyakorlatban ? Mielőtt arra megfelelnénk, hallgassuk meg a szerzőt, hogy ezen szokatlan eljárással mit is remélt elérni? „As may readily be seen, the advantages of these forms of surface anchorage consist, first in the case with which the completed bridge-denture may be adjusted to position in the mouth; and second, the readiness with which it may be detached and replaced.“*) Tehát könnyű beillesztés és az állandó rögzítés dacára a hídnak, szükség esetében, a szájból való könnyű és roncsolás nélküli kivétele (pl. javítás) a ragasztószer kifurása által. Tehát tulajdonképen a régi rendszer szerinti u. n. szilárd-levehető hid: a betegre nézve szilárd, az orvos által levehető! De akkor az én terminológiám értelmében a harmadrendű mellékhorgony hiányzik!* 2) A szándék jó, de mivel az elhorgonyzásban elvi hiba lappang, a gyakorlati tapasztalat ellene beszél. Preiswerk, aki tankönyvében ugyanazt a hidat Írja le, oda nyilatkozik, hogy nincs tapasztalata róla, amivel körülbelül azt mondja, hogy jónak nem tartja és Dalma, aki ezen szisztémával kísérletezett, csak rossz tapasztalatokat szerzett vele. De evvel az elhorgonyzási lehetőségek még kimerítve nincsenek, legalább oly irányban nem — habár ezidőszerint újabbat még fel nem találtak —, hogy az eddig leírtak egymással kombinációban léphetnek, amint azt pl. Riechelmann megvalósította, amikor egy és ugyanazon állcsonton egy szilárd hidat, izületes horgony segítségével, összekötött egy levehető hiddal. Emellett mindkét hid megtartja saját jellegét. Ezen eljárással egyrészt a hidaknak alkalmaztatási tere bővül, másrészt az *] „Amint könnyen megállapítható, a felületi elhorgonyzás e formájának előnyei, először az a könnyűség, amellyel a kész hidmü a szájba helyezhető, másodszor a gyorsaság, mellyel kivehető és újból visszatehető“. 2] Roussel a korona- és hidpótlásokról szóló terjedelmes müvében ezt a módszert a következő cim alatt írja le: „Bridges fixes demontables", alcím: „Bridges demontables scellés". A 988. ábráján a bal móláris csónkja hasonló koronával van ellátva, mint a mi 37b. ábránkban a jobb moláris! 55
