Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 4. A hídpótlások beosztása a hídtest jegyei szerint - D: A horgony
A T[-en mint pillérre felcementezett teljes korona a másodrendű mellékhorgony, a reá forrasztott csap1) elsőrendű mellékhorgony (mely majd a hidtestet a pillérhez rögzíti), a kivésett rágó felület 6.| szintén elsőrendű mellékhorgony (egyszersmint hidtag is) és végül a csavar a harmadrendű mellékhorgony, minthogy két más mellékhorgonyt összeköt A legújabb időben Boitel Ede (Neufchatel) egy másik, rendszertanomban már előrelátott, vegyes horgonyzatot valósított meg („Ponts fixes et elasticité physiologique des dents.“ Revue trimestrielle Suisse d’odontologie).* 2 3) „Fiziológiai hidak“-nak nevezték, Schröder pedig „egyoldalú labilis“ módon elhorgonyzott hidaknak. Ezen hidak szerkesztéséhez oly törekvés vezetett, mely kirekeszteni iparkodott az összes hidak abbeli közös hátrányát, hogy a pillérek merev összeköttetése által, azok élettani önmozgása megszűnik (1. 37a. ábrát). Schröder ezt a problémát igen megközelítette és ezért neki engedem át a szót: „Der Anker der Brücke tritt nicht mehr mit der Körpermasse des Zahnes in direkte feste Verbindung, sondern ruht in entsprechend vertieften, in die Stützzähne eingesetzten Goldeinlagen . . . Neuerdings ist darauf hingewiesen worden, dass die absolut starre, unnachgiebige Befestigung der Brücke an beiden Stützpfeilern, wenn sie etwas weiter voneinander entfernt ständen, durch den Kauakt ganz verschieden beansprucht und in verschiedener Richtung bewegt würden, also der ihnen eigenen Bewegungsrichtung nicht folgen könnten; sie nötigten sich vielmehr, gegenseitig unphysiologische Bewegung auszuführen. Eine einseitig labile Verankerung würde dagegen öie Stützpfeiler in ihren voneinander abweichenden Bewegungen, die sie während des Kauaktes ausführen, bis zu einem gewissen Grade wenigstens voneinander unabhängig machen.“ Rendszertanilag oly horgonyzatról van szó, amelynél egy főhorgony és egy első-másodrendű mellékhorgony vesz részt. A hid ezek szerint föltétien szilárd, vegyes, kétszeresen elhorgonyzott hid. Szilárd ’) Schenk helytelenül .kengyelinek nevezi. Miért nem kengyel, lásd későbben. 2) Szilárd hidak és a fogak élettani rugalmassága (Schröder után idézve). 3) „A hidhorgony már nincs közvetlen, szilárd összeköttetésben a fog testével, hanem megfelelően elsülyesztett, a pillérekbe helyezett aranybetétekben nyugszik... Újabban kimutatták, hogy a hídnak a két támpillérre való merev és nem engedékeny rögzítése folytán, ha azok távolabb esnek egymástól, a rágási folyamat által különfélekép igénybe véve és különféle irányba mozgatva lesznek és ily módon saját mozgási irányukat követni nem képesek; sőt kényszerítve vannak egymással szemben fiziológia-ellenes mozgásokat végezni. Egy egyoldalú, labilis elhorgony- zás ellenben a támpilléreket legalább bizonyos fokig függetlenítené az egymástól «ltérő mozgásoktól, melyeket a rágófolyamat közben végzik“. Egyoldalú labil elhorgonyzott hid. (Schröder). 53
