Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)

Harmadik fejezet: A hidpótlások elemi alkotórészei és beosztása - 2. Tudnivalók a beosztásról - B: A hídpillér

a hid statikai egyensúlyban legyen, azaz, hogy az a lehető legnagyobb megterhelés mellett, ingadozás nélkül, szilárdan álljon. Ezt legkönnyebben akkor éri el, ha a hídnak két végpillérje van, a másik kettő pedig a végpillérektől egyenlő távolságban van elhelyezve. Ezt az elosztást mutatja a 8. ábra és ezért a prognózis igen kedvező.

A fogorvosi hídépítés azonban, tekintettel a pillérekre, hátrányosan különbözik a mérnök hidjától. A mérnök tetszés szerint választja a pillérek elosztását és csak akkor tér el a statikailag legkedvezőbb módszertől, ha igen súlyos és elkerülhetetlen körülmények (hajók át- eresztése stb.) egyéb csoportosítást igényelnek. Ezzel szemben a fogorvos a legtöbb esetben választási lehetőség nélkül dolgozik, a pillérek természetadta helyzetével. A pillérek elosztásánál fenálló ezen megkötöttségét és meg nem változtatható körülményektől való függését a 8—12. ábrán látjuk.

Az 1. pont alatt elméletben megbeszélt hordképesség a 2. és 3. pont alatt leirt tényezők bevonása által átértékelhető illetve kiegészíthető,

mert azáltal, hogy az egyes pillérek a hidtest által merev pillér-rendszerré (pillérezés) egybekapcsoltatnak, hordképességük egyszer kedvező lesz (mit elérni az orvos kötelessége), másszor pedig kedvezőtlenné válik (rendszeresen az orvos hibájából).

A pilléreknek merev egységbe való ezen összevonása által újabb mozzanat is lép föl, mely a hordképességet befolyásolja.

4. A megterhelés iránya: A rágónyomás, mellyel szemben a természetes fogaknak — tehát a pilléreknek — helyt kell állniok, azon erőrészek összesége, mellyel a rágás alkalmával a rágóizmok az alsó állkapcsot, illetve az alsó fogsort a felsőhez szorítják és azon mozgatják. A fogsorok szerkezete a statikai egyensúly példaképe: A rágónyomás minden irányban egyformán eloszlik és egy-egy fog csak annyit vesz fel belőle, amennyit anatómiai berendezése enged és az egész szerv teljesítőképessége kíván. A csorbítatlan, ép fogsor artiku- lacionális egyensúlyban van. Ez Godon első törvénye. Beteg fogállománynál, de különösen hézagos fogazatnál ezen egyensúlyban többé- kevésbbé mélyreható zavar keletkezik. A 13. és 14. ábra az eredeti Godon-ié\e képekkel szemlélteti ezt a körülményt.

34