Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Második fejezet: A hidpótlás fogalma
related to the preceding, which has been practiced whit varying degrees of succes and failure, and has been advocated and opposed with almost all degrees of knowledge and prejudice. This new system, which is, strictly speaking, an old system revived and greatly improved, is called crown- and bridge-work . . . Though I think that this new system of substitution has been well named, yet the term bridge-work is associated in many minds with all that is discreditable to the dentist and disgusting to the patient. While not strictly correct in all cases, this new method might not inaptly be termed continuous crown-work — a name that perhaps could weaken some of the opposition and prejudice that bridge-work has encountered'1. (Aláhúzás tőlem). *) Hidakat, a hogy Goslee azokat ábrázolja, (1. ábra) sajnos ma is lehet látni és azok elegendő magyarázatot adnak arról, hogy ezen elnevezésnek miért volt már akkortájt oly rossz hire. És mégis lehetetlen volt ezt a szót a pótlástan müszótárából kiküszöbölni, de ok sem volt rá, hiszen maga a név ártatlan abban, hogy bizonyos időkben a módszer még hiányos, a gyakorlattal foglalkozók pedig gyámoltalanok voltak. Mit értünk ma fogorvosi hidpótlás alatt ? Mielőtt ezen kérdésre megfelelnék, az irodalomban feltalálható definíciókra vonatkozólag, sajnos, ugyanazt kell megállapítanom, amit jelen munkám bevezető részében a hidpótlások alapfogalmainak hihetetlen, zavaros alkalmazásáról mondtam. Itt is azonos gondatlanság űzi veszedelmes neveltetési játékát. A szerzők vajmi kevés súlyt fektetnek a szoros, megérthető fogalommeghatározásra, pedig épen ez bir nagy didaktikai értékkel és ennélfogva nagy kihatással a gyakorlatra. Sőt úgy látszik, mintha maguk a szerzők sem lennének tisztában a tudományos definíció követelményeivel és ez okból is helyén valónak tartom e tekintetben némi felvilágosítással szolgálni. Definíció alatt a logikában a fogalom tartalmának megnevezését értjük. A tartalmat tisztán azok a jegyek képezik, melyek a fogalmat minden egyébtől kétségtelen módon megkülönböztetik. Mindenféle gondolkozás csak annyiban logikus, tehát tudományos és rendszeres, amennyiben tüzetesen megfogalmazott definíciókból indul ki. Tüzetesen definiálni pedig nem igen könnyű, mert a meghatározandó fogalomba való helyes, mélyreható és csak lényeges, tehát a nemet meghatározó jegyekre irányuló betekintést tételez fel. („A legújabb időkig a fogászat nem foglalkozott mással, mint tömésekkel és szájpadlásos fogpótlásokkal ... Az utolsó évtizedben, csatlakozva az előbbiekhez, rohamosan kifejlődött a fogászatnak egy harmadik ága, melyet változó mértékben, sikeresen és sikertelenül miveitek és amelyet a tudás és előítélet minden érveivel hol támogattak, hol elleneztek. Ez az uj rendszer amely tulajdonképen egy réginek feltámasztása és tökéletesítése, korona- és hidmünek neveztetik . . . Noha azt hiszem, hogy az uj fogpótlási rendszert jól nevezték el, mégis ez a szó hidmü sokak által összekapcsoltatik mindavval, ami bizalomrontó a fogorvos részére és elijesztő a páciensre nézve. És ha nem is teljesen illő minden esetben, az uj módszert talán nem jogtalanul el lehetne nevezni összetett koronamunkának — egy név, mely talán megküzdhetne ama ellenszenvvel és előítélettel, amelyet a hídmunka szó ébreszt“). 16 1. ábra. Rossz hid (Goslee).
