Salamon Henrik dr.: A fogorvosi hidpótlások rendszertana (1924)
Első fejezet: A hidpótlások értékelése
pótlás rendszertanának oly elemzését adja, (Referátum — a Deutsche Monatsschrift für Zahnheilkunde 1922 évf. 16. számában) melynek kiindulási pontjai jónak látszanak. Az eredeti munka birtokomban nincs. Tekintettel a felhozott hiányokra, a következőkben a hidpótlás elhanyagolt területén át vezető utak építésére vállalkozom. A hid alapelemeinek valamint a felosztási módszereknek egész uj rendszertanát adom. Hosszú éveken át tartó gondolatmunka eredményét nyújtom a szakköröknek abban a reményben, hogy rendszertanom épületének nem csak az alapvonalai vannak helyesen kitűzve, hanem annak felépítménye is logikus módon van megszerkesztve. Ami természetszerűleg nem zárja ki azt, hogy rajta nyelvi és gondolatbeli javítások még elvégezhetők — sőt minden bizonnyal még el is lesznek végezve. Ha vállalkozásom ezen értelemben csak részleges munka, mégis olyan munka, melyhez, egyszer még is csak hozzá kellett fogni. ELSŐ FEJEZET. A hidpótlások értékelése. A fogorvosi hidpótlás az emberi rágószerv legnagyobb teljesítőképességgel biró, tehát legtökéletesebb pótlása. A fogpótlástanban elfoglalt ezen kiváló helyzetét négyféle szempontból érdemli meg: történelmi okból, elméleti megfigyelésből, rendszertani beosztása és gyakorlati alkalmaztatásából kifolyólag. Történelmi szempontból azon felette érdekes tény derül ki, hogy a hidpótlás az első és legrégibb fogpótlás, melyről a történelem a szürke ókorból hirt ad. Későbben ezen systema a hivatottak ismeretteréből kiesik, hogy sok évszázados feledés után, a 18. század első felében szemérmesen feltámadjon és napjainkban a most már elvitáz- hatlan rangját kivívhassa. Mindent, amit az emberek a legsötétebb és sötét ókorban, a régi Egyptomban, Phoeniciában, Etruriában vagy Rómában fogpótlás gyanánt alkottak, hidpótlás volt. A kezdetleges drótligaturák, melyről régi leírások szólnak, a már művésziesebb gyürümunkák, melyeket kevés példányban olasz és egyéb múzeumokban őriznek, kizárólag hídszerkezetek, hiszen kivétel nélkül természetes fogakra vannak ráhelyezve. Az ókor nem ismert más fogpótlást. A mai pótlástan már egyéb módszert is ismer, de napjaink ideális célja azonos óhaj felé törtet: a többi módszer kirekesztése a hidpótlás érdekében. A hidpótlás tehát történelmi szempontból az első és eszményileg végcélzatos pótlás. A gondolatmenet ezen körforgásának alig van párja az emberi elmének történetében. Talán csak az atomisztikus világnézetben találunk hasonló példát: Demokritos atomjainak állandó forgása és mozgása, a mivel a világegyetem szerkezetét magyarázta és a mai, elméletben hasonló atomtanunk. De jegyezzük meg jól: a régi és az uj 13.
