Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes

VI. Fejezet. 1882-1892. Koch Róbert. Rektori méltóság. Balneológiai egyesület megalapítása. Orvosegyesületi kiterjedt munkásság. 25 éves tanári jubileum. Kovács József

69

lerovásában. Bár mi elsősorban oktatásaiért tartozunk neki hálával, — mint emberek tiszteljük benne a jótevőt, az emberszerető orvost. Hónapokon, éveken át mindennap látjuk mi itt megnyilatkozni jó szívét, midőn nemcsak tudományával, de a gyöngédség és részvét csodatevő erejével is gyógyítva jár betegei között, kik amaz ismeretlen milliók közül valók, kiknek sorsát sötét lepel borítja. Hol van az egyén, vagy az az egyesület, mely segélyért fordulva hozzá, valaha el lett volna utasítva? Hol van az a bármily szegény beteg, ki csak ő benne bízva, bebocsájtást nem nyert volna hozzá? ! Történt-e 25 év alatt jótékonycélú mozgalom, melyet Korányi Frigyes anyagilag és erkölcsileg ne támogatott volna? !

Oh uraim ! ennyi sikerrel, ennyi érdemmel szemben mit tegyünk mi, ifjak : mit szóljunk, hogyan cselekedjünk? Elégséges-e puszta, elhangzó szó, hogy lelkesülésünket iránta kifejezzük ; hallani fogja-e szavunkat az utókor, hogy megtudja abbé1 mi volt Korányi Frigyes tanítványainak?

Nem, nem ! maradandóbb emléket kell emelni érdemeinek s a mi rokonszenvünknek. Szó, mely elhangzik és a semmiségbe vész, nem elég nekünk és ő többre méltó. Az isteni szikrát, a művészetet hívtuk segítségül, hogy tisztelt és szeretett tanárunk hű képmását megalkossa. Nagy Mesterünk iránti lelkeesedé- sünk örök bizonysága, dicső és maradandó emléke legyen e napnak, melyen a tanár és a tanítványok serege szent érzelmektől áthatva szorítanak kezet. És most, midőn a művész alkotását, érzelmeink zálogát átadom a Tudomány templomának, e szent helynek, midőn Te, nagy férfiú, ez órában pályád magaslatáról, hova önerődből értél fel, visszatekinthetsz az elmúlt 25 esztendőre és távolból és közelből zeng feléd a dicsének, ifjú és agg, szegény és gazdag ajkáról, — ez isteni harmóniában halld meg az ifjúság önzetlen