Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes
II. Fejezet. 1852-1861. Nagykállói exsilium. Külföldi utazások. Orvosi Hetilap megteremtése. Tudományos munka kezdete. Pályadíjak teremtésére szolgáló mozgalom. Közegészségügyi problémák. Szabolcs vármegye főorvosa. Házassága. Internáltság megszűnése
3 4 inig egy újabb humbug el nem homályosítja fényével a régit, vagy mig a természet törvényeinek ismerete fel nem deríti fényével az emberek elméjét.» A modern haladás komplikált sokoldalúságának a következménye, hogy az orvosi tudomány egyes szakának a művelése is olyan széleskörű tudást igényel, hogy egy speciális szakma feletti uralkodás, teljes embert vesz igénybe. Azonban ennek meg van a maga hátránya is, mert a betegágynál való szemlélet csak egy látószögből irányítja s a felfogást egyoldalúan befolyásolja. A specialistaságnak ez a nagy hátránya lépten-nyomon mutatkozik. Korányi Frigyes azonban nemcsak belgyógyász volt, ő elsősorban orvos, a szónak nagy és igazi értelmében. Az a megpróbáltatás, amelyet számára az exsilium jelentett, ebből a szempontból csak előny volt, mert ebbeli képességeit csak fokozottabban hozta felszínre. Ismerte az egész vidék. Gyakorlata nemcsak Szabolcsra terjedt ki, de Biharra, Zemplénre, Borsodra,. Szatmárra, Ungra és sokszor Erdély egyes megyéire. Ez a nagy prakszis teljesen igénybe vette idejét, fizikailag is nagy próba elé állította. Azért talált időt a tudományos munkálkodásra is. Az Orvosi Hetilap 1859-ik évfolyamának 42., 43., 45., 46., 49., 50. és 51-ik számában jelenik meg egy dolgozata : »Egy tanulmány a bujasenyvtan köréből.»- Egy lues cerebri esetnek klasszikus szépségű ismertetése mellett behatóan foglalkozik az idegrendszerbeli lues akkor még homályos kérdésével. Olyan kimerítően tárgyalja az irodalmi adatokat, hogy felvetődik a kérdés, hogyan lehetett ezt Nagykállóban, távol a könyvtáraktól és tekintélyektől megcsinálni. A diagnózisnak kizárás által való felállítása, annak ex juvantibus a jód adagolásra való javulása előrevetett árnyéka későbbi előadásai gondolatmenetének.
