Róth Miklós dr.: Id. Báró Korányi Frigyes

I. Fejezet. 1828-1825. A családi otthon. Vidéki viszonyok. Pesti egyetem, Balassa, Markusovszky. 48-as események. Szabadságharcban való részvétel. Szabolcsba való internáltság

16

ünnepélyek alkalmával rendszerint ő volt az ünnepi retor. Amikor pályaválasztásra került a sor, vágyai apja pályája felé vonzották. Bárha valakinél, úgy Korányi Frigyesnél igazolódott be, hogy az orvos, mint a költő «non fit sed nascitur», mégis a pálya- választás ezen irányát kétségtelenül befolyásolta az előtte mintaképül álló példa. A legtöbb nagy orvos olyan környezetből nőtt ki, ahol adottság mellett kontemplativ észmunkát látott maga előtt. Református pastorok, orvosok és filozófusok nagy számban szerepelnek orvosi nagyságok elődjeiképpen.

Magyarország ebben az időszakban a feudális világ utolsó korszakát élte. A jobbágyok tömegével szemben állanak a nemesek és a főurak, a vidéki életet a megyei élet dominálja, több vigassággal, mint munkával, a főváros alig több mint egy nagy vidéki gócpont, ahol még gyermekcipőjében jár az igaz kultúra.

A vidékről való megközelíthetőség, a rossz utak miatt, sokszor robinsoni vállalkozás, — azok a viszonyok, amelyeknek nyomait sajnos még sokszor meg lehet ma is találni a nyugati államok egyikének- másikának rólunk alkotott, a «puszta» és a «betyár» definíciójával körvonalozott felfogásával. Tudományos életről igazában szó sem volt. Ezzel szemben áll a császári Bécs, nagy körvonalaival, pezsgő életével, tudományos iskoláival, csodálatosan fejlett művészi és muzsikális világával.

Ekkor került Korányi Frigyes Pestre medikusnak. Mint Müller Kálmán emlékbeszédében az akkori orvos- fakultásbeli viszonyokat körvonalozza, itt bizony primitív viszonyokat talál. A fakultás színvonala alacsony volt. Az előadások részben latinul, részben németül folytak, önálló kutatásról szó sem esett. Többnyire a bécsi iskola könyveit adták elő, a belgyógyászatot magyar nyelven Bene Ferenc és id. Gebhardt könyvei képviselték. A professura nem volt az a vonzó erő,