Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - A havasi (hegyi) klíma - A különböző éghajlatok gyógytani használata
71 iával; és ezeknek sincs aztán elég eszük, bogy megtartsák azt, a mi az elhagyott módszerben jó volt. E tankönyvben természetesen csak vázlatát adhatom ezen elveknek, melyek alkalmasak annak a betegnek, kinek, a hogy fel- teszszük, városban kell élnie s azt el nem hagyhatja, ezek aztán mutatás mutandis minden lehetőséges viszonyban más embereknek is jók : a) A fő feltétel a tiszta levegő megszerzése. E ezélból a lakást inkább a város szélein választjuk, kertek közelében, vagy abban, és a város azon részében, a melyik felől egész éven át a szél iránya jő; ellenkező esetben a városban fújó szél a város összes kigőzölgéseit és porát természetesen abba a környékbe viszi. Gondoskodunk továbbá a lakás jó szellőztetéséről, s naponkint a szoba nedves feltörléséről, és az ágy gondos kiporolásáról, kiszellőztetéséről, mialatt a beteg más szobában tartózkodik. Éjszaka a súlyos tüdőbeteg mindig egyedül aludjék; télén-nyáron gondunk legyen a szellőztetésre ; az ablakokat, ha a szabad és a fűtött szoba levegőjének bőínérséke között nagy a kúlömbség: résformában, nyáron pedig egészen nyitva koll tartani. Ha csak az idő engedi — esős idő és fagy ne tartóztasson ; csak igen hideg és erős szeles levegő nem alkalmas * — tegyen a beteg kisebb-nagyobb sétákat a szabadban (legalább is á—3 órát naponkint), legjobb, ba hegynek megy, s ba lehet, egyék és pihenjen a szabadban. A respirátorok. Sajnos, hogy meg eddig meghiusultaknak kell * Sajnos, hogy ezen szabályoknak, melyeket Niemeyer Pál már minden képzelhető variatiókban hirdet, akadályozólag írtjukban áll a laikusoknál és sok orvosnál is rendkívüli fokra fejlődött félelem a meghűléstől. Szívesebben veszik a büdös, mint a kissé szellős levegőt, legyen ez bár még oly élvezetes és üde. Már az újszülött kis babát is túlságos aggodalommal óvják a világosságtól s levegőtől, szűk, tetőzetes s még fölébe fátyollal takart és légmentesen elzárt ágyacskákba szorítják. A háló-szobában minden kis rést gondosan betömnek, nehogy a kártékony «éjjeli levegő» megritkítsa a kilégzett és bélgázoktól hydrothyon illatú sűrű levegőt. Már merész gondolkozónak tartják azt, ki meg meri tenni, hogy a mellékszobában, melynek ajtónyílásában kicsike rést engednek, egy ablakot netán nyitva hagy. A korcsmában, hol a dohányfüst olyan sűrű, hogy már senkit sem lehet felismerni, azonnal tíz haragos ember rohan az ablaknak, hogy azt betegyék, ba egy fulladozó csak egy kis rést nyitani merészelt; a vasúti kocsi szűk coupé-jában, egy olyan helyen, hol egy ember számára sincs elégséges levegő, sok óra hosszat ül együtt nyolcz ember, annél- kül, hogy szabad volna csak egy ablakot is kinyitania; sőt a hatósági rendeletek közt az van, hogy ha a hót utazótárs akarata ellen csak egy is felszólal nem szabad az ablakot azon az oldalon kinyitni, melyen a szél fúj.
