Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
Az éghajlat - Éghajlati gyógytan
AZ ÉGHAJLAT. Éghajlati gyógy tan. Az éghajlati gyógytan azt tanítja, hogyan kell a megfelelő tartózkodási hely megválasztásával egy bizonyos előnyös éghajlatban az egészséget előmozdítani, a betegséget pedig javítani vagy gyógyítani. Éghajlatnak nevezzük egy ország általános minőségét, a mennyiben az az odavaló verőfénytől, levegőtől, földtől és víztől függ. Az éghajlat tehát rendkívül bonyolódott és változó, és minden országra nézve csak bizonyos átlagos arányban van némi jellemző tulajdonsága. A mi a napot illeti, számba kell venni: gyakran vagy ritkán süt-e, s milyen hosszúak az egyes évszakok. A levegőre nézve tekintetbe jő annak sűrűsége (levegő nyomása), melege, nedvessége, alkotó részei, csapadéka, mozgása, s a szelek. A talajra nézve: síkság-e vagy hegyes vidék, mennyire van a tenger színe fölött, száraz vagy nedves vagy posványos-e, vájjon erdős-e vagy kopár; sok folyó vize van-e vagy kevés; földjét mívelik-e vagy nem, s vájjon szántókból, rétekből vagy erdőkből áll-e ? A vízre nézve : vájjon a vidék tenger vagy szárazföldi tó mellett van-e; vize sok-e vagy kevés ; s végre milyen a minősege ivó- és fürdővizének. A különböző évszakokban e sokféle tényező mind igen-igen nagy változásokon megy át; télen minden déli vidék éjszaki, nyáron ellenben az éj szaki vidék nyári jellemet ölt. Az embernek is végre hatalmában van, hogy lakóhelyének klimatikus tényezőit sokféleképen mesterségesen módosítsa, és pedig első sorban lakásának berendezésével. Szükséges tehát, hogy az általános éghajlatot még a ház vagy szoba klímájával (Niemeyer P.) megtoldjuk; mert a czivilizált ember meg tudja tenni azt, hogy a legborzasztóbb fagynak közepette közvetlen környezetében déli klímát teremtsen, bogy a forró tropikus Hossbach, Természettani gyógyrendszerek. ^
