Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A fizikai gyógyító módok és szerek, nevezetesen a be- és kilégző, éghajlati és vízgyógymódok, továbbá az elektromos kezelés, a testgyakorlat és a massage, akár a betegségek elhárítására, akár azok kezelésére nézve, már több évtized óta mind inkább-inkább növekedő meggyőzhetetlen erővel lépnek előtérbe. Azon mértékben, a hogy a gyógyszertan a régi orvosszerek sokaságával elbánt, az együvé tartozó csoportok egyforma hatását, valamint más csoportok hatástalanságát bebizonyította s ezen az utón a, hasznos kémiai orvosszerek számát szerény sommára apasztotta: azon mértékben vált szükségessé a rég megszokott gyógyhatásokba és javaslatokba ütött rés kitöltése és kiegészítése a fent megemlített, de a régi orvosi iskolák által többé-kevésbbé elhanyagolt fizikai szerekkel. De még az ezer éves használat által tisztességbe jutott és sokak szemeiben szent és sérthetetlennek tetsző régi kémiai szerek, sőt közülük még azok is, melyek a legújabbi gyógyszertani tömeges pusztitásból megmenekültek, s melyeket az újabb keletű tudomány is igazán hatásosaknak és nélkülözhetetleneknek ismert, már nem érezhetik magukat igazaikban biztosaknak és naponta a levegő-, víz- és természetorvosok gyakran igen szenvedélyes támadásaikkal kell szembeszállaniok. Még az eklektikusok között is, kik az újabb iránynak elismerésüket leróva, nem akarják elveszteni azt, a mi jó a régi hagyományban, és a rég kipróbált szereket még naponta használják, ma már majdnem divatos szokás, hogy csekély számban maradt híveikről csak úgy félvállról beszélnek s mintegy kegyelemnek mondják, hogy azok segítségét még igénybe veszik. ELŐSZÓ.
