Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A levegő - A hordozható légző készülékek - Élettani hatások
20 számba nem véve a kevés fontosságú izomműködést erősebb légzésnél. A be- és kilégzésnek sűrített, illetőleg ritkított levegőbe egyeb hatása gyanánt tapasztalunk még nyomásváltozásokat a halló szervben ; vértelen-, étvágytalan betegeknél megjő az étvágy, rendbe jő a vórképződés, és az avval járó egyéb állapotok. A combinált légzés hatása. Ha az egyszerű eljárás jó hatásait már egyszer láttuk, igen könnyen elgondolhatjuk, hogy a sűrített es ritkított levegőnek oly módon való használata, hogy először az elsőt beszívjuk, s a legközelebbi légzéskor az utóbbiba kilégzünk, sokkal jelentékenyebb hatással van a tüdőszellőztetésre stb. (Cube, Geigel s mások). Ezen okból tehát kettős készülékeket konstruáltak, és nevezetesen emphysematikus hurutoknál szebbnél szebb eredményeketkiir- töltek. Es Speck valóban azt találta, hogy ha sürített levegő belégzése után közvetlenül mindig ritkított levegőbe lehelünk, a be- és kilehelt levegő térfogatának mennyisége gyorsabban emelkedik, mint bármelyik egyszerű pneumaticus kezelésnél; és hogy bármelyik más combinatio, u. m. ritkított levegő belégzése és kilégzés sürített levegőbe, sürített levegő belegzése és kilégzés ugyanabba, a tüdőszellöz- tetést inkább fokozza. Azonban Waldenburg azt hiszi, hogy ki tudja mutatni, hogy a combinált eljárás szellőztető hatása nem nagyobb, mint az egyszerűé, és hogy a combinált eljárásnál nem következik be a sűrített és ritkított levegő teljes hatása. «Ha valaki sürített levegőt mélyen beszí, és közvetlen reá ritkított levegőbe lehel, a tüdő nem húzódik épen any- nyira össze, mint a hogy megtette volna a megelőző sürített levegő belégzése nélkül, s ez áll megfordítva is. Mert a sűrített levegő a ritkított levegőbe történő kilégzés kezdetén első sorban természetesen tágulni fog, s így a nyomás hatását ellensúlyozni fogja, és a ritkított levegő hatása még csak némi idő után fog túlsúlyra jutni. Minden kilégzés azonban csak bizonyos ideig tart, melyen túl a legnagyobb erőfeszítéssel is alig folytatható. Ezen okból senki sem viheti a kilégzést oly sokáig, míg a ritkított levegőnek kiürítő hatása kezdődik, úgy hogy ez utóbbi hatás csak ritka esetekben áll be. Még az egészséges embernek is rendkívül nehezére esik, hogy a kilégzést ily sokáig folytassa; hát még a betegnek !» Waldenburg azt hiszi továbbá, hogy ha a vezető stb. cső tágítása által a be- és kinyomuló levegő áramlásának idejét megrövidítjük, s ha ezen eljárással valóban el is érjük azt, hogy a mellür váltakozva csakugyan jobban telik s jobban ürül
