Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)
A levegő - A hordozható légző készülékek - Élettani hatások
15 Élettani hatások. A kővetkező fejtegetésekben csak V90—V40 légkörnek ± nyomását (Waldenburg és m. szerint) veszsziik számba, mert erősebb nyomást alig lehetne már alkalmazni. I. Sűrített levegő bclégzésc első sorban a légző szervekre hat. A belégzés a mellüregben csakhamar a megtelés és tágulás sajátságos érzését okozza, minthogy a tüdő és vele az egész mellűr valóban erősebben kitágul, mint a közönséges belégzésnél, noha a belégző izmok sokkal kevésbbé erőködnek, mint közönséges levegőben tett mély belégzésnél. A tüdőbeli levegő a belégzés kezdetén a tüdőbe beáramló sürített levegőt eleinte ismét meghigítja, s ez csak a belégzés végén éri el ismét azt a nyomást, melyet a készülék adott. A tüdőktől befogadott és ismét kibocsájtott levegő mennyisége sürített levegő belég- zésénél Waldenburg szerint 100—1000 köbcmterrel szaporodik, Speck szerint 7 — 8000 cmterről 10,000 centiméterre egy perczben; ennek megfelelően tágúl aztán a mellkas is, úgy hogy a mellkast körülfogó centiméter mérték majdnem 4 cmter tágulást mutat. Majdnem önként érthető, hogy ebből aztán a tüdők jobb szellőztetése, a nyálkával bedugúlt hörgők megtisztítása, a kiköpés könnyebbsége stb. származhat, és ez meg is történik. Növekedik továbbá a be- és kilégzés ereje, és pedig nem csak míg a pneumati- cus kezelés tart, hanem tartósan, hosszú időre; ugyanez áll a tüdő vitális térfogatának a kezelés következtében beálló emelkedésére nézve (nevezetesen olyan tüdőbetegeknél, kiknél a tüdő térfogata előbb csökkenve volt). Igaz ugyan, hogy súlyos zavarok is léphetnek fel, ha igen nagy nyomást (-t- V 40 légkörön túl) használunk: nagyon erős tágulás következtében a tüdőszövet ruganyosságának megszűnése, • a tüdők légdaganata; a tüdőszövet betegségeinél, s azon kü- lömbségnél, mely ennek következtében az egészséges és beteg tüdő- részek táguló képessége közt van, tapasztaltak már véredényrepedéseket és halálos tüdővérzéseket' is. A szírre és vérforgásra mára szabad levegőben való természetes légzésnek is pontosan meghatározható befolyása van; belégzéskor a tüdőlevegő ritkult állapotban van, s azért szívó hatással van az edényrendszerre, úgy hogy a közben a visszérbeli vér gyorsabban és könnyebben foly a fejből és törzsből a mellüregbe és szívbe, s ez is aztán könnyebben tágul; a vér kilöketése a szívből azonban egyúttal kevesebb erővel történik, s ennek folytán belégzéskor mindig csökken
