Rossbach M. J. dr.: A természettani gyógyrendszerek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 43. (Budapest, 1883)

A levegő - A hordozható légző készülékek - 1. Az egyes készülékek

míg ez annak felső szélétől 8 centiméterig ér (e hely a külső hengerre is alkalmazott centiméter-beosztás mellett vonallal van megjelölve); e külső hengerhez üvegcső van illesztve, mely a henger belsejével közlekedik, s mely arra való, hogy a víz állását látni lehessen. Az álarcz (ü/j sárgaréz csőre van erősítve, ez pedig össze van kapcsolva a készülékhez vezető kaucsuk csővel; a sárgaréz csőben van egy |— alakban kifúrt csap (a fúrólyuknak eléggé tágnak kell lenni), melynek fordítása a száj- és orra oda nyomott álarczot vagy csak a belső henger levegőjével köti össze, kizárva a külső légkört, vagy pedig csak az utóbbival, teljesen elzárva a készülék levegőjét. Az álarcz háromféle nagyságban kapható; felnőtt egyének számára legalkalmasabb a középső. Ez a szájat és orrot szorosan elzárja.

A használat módja a következő :

Hogy sűrített levegőt kapjunk, kinyitjuk az álarcz csövén lévő csapot, a csigák zsinegének szabad végére súlymértékeket akasztunk, vagy a zsinegeket kézzel húzzuk, s így a belső hengert a kajícsokig felemeljük és levegővel megtöltjük. Erre aztán a csapot elzárjuk, a zsinegre akasztott siTlymértékeket leszedjük, és a belső henger födelére rakjuk. Ezeknek, valamint a belső hengernek saját súlya az ebben lévő levegőt összenyomja (a nyomás fokát a manometeren leolvashatjuk), a vizet a belső hengerből inkább a külsőbe szorítja, ebben tehát a víz emelkedni is fog. A levegő összenyomását V32 légköri nyomásra lehet fokozni, a nélkül, hogy a víz a külső hengerből kifolyna. Ha a szájhoz szorított álarczból lélekzünk, a belső henger lesülyed, a levegőt mindig egyenlő súlylyal nyomva, míg az alsó széle végre a külső henger fenekét éri. A belső hengerben lévő levegő a tüdő térfogata szerint elégséges 5—30 be-, illetőleg kilégzésre.

Ha ellenben a készülékbeli levegőt ritkítva akarjuk használni, akkor a csapot megnyitva a belső hengert annyira lenyomjuk, míg a külső hengerbe egészen elmerült, s a levegő belőle teljesen kiszorult. Erre aztán az álarcz csapját elzárjuk és a csigák zsinegének kampójára súlymértékeket akasztunk. Ha ezek nehezebbek, mint a 10 fontot nyomó belső henger, akkor ez utóbbit fel fogják emelni, és az ebben lévő levegőnek nagyobb tért szereznek, azaz ezt megritkítják, éspedig annál inkább, mennél több súlyt akasztottunk fel. A ritkítás fokát hasonlókép le léhet olvasni a manométeren; a ritkítás pontosan megfelel azon értéknek, melyet számítás útján a felaggatott sulymer- tékekből nyerünk. Ha már most az álarczczal a tüdőket a hengerbeli levegővel kapcsolatba teszszük, állandóan egyforma erővel

4