Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

18 Első Szakafz.

ra, hogy az melegben tartafsék , egy darab ruhát fzoktak kötni. De jobb azt erö'ffen a’ süveghez várni, vagy azon a’ helyen a’ süveget jobban meg-tömni. Szinte ezt kell tselekedni az hátúlsó feje-lágyára nézve; mivel ez-is némelly gyermekeknél nyitva vagyon.

A’ tifztátalanság, melly a’ fzülés után a gyermekeknek fejeken vagyon, vizes fzap- pannal mind annyiízor, a’ mennyiízer fzük- ség, eléggé és okoffan moíattafsék-el. Kü- lömben az rofz fakadékokra ád alkalmatos* ságot. Az az enyvefség, melly a boron vagyon, lágy-meleg vízzel moíattatik-el; másként az meg ízárad, és mint az héja le-húll. A’ mi afzfzonyaink *akkor így fzólnak : a pogány bor válik-eL

Kz álmos Dajkának meg-ue eugedtefsék, hogy a’ gyermekkel a’ tüzelőnél üljön. *)

Meg*) Az álmos Dajkára foha kelletinél fellyébb nem vigyázhat a’ jó ízívü Anya. A’ vigyázatlanságból fzármazik gyakran , hogy a’ gyermekek az ágyban meg-nyomattatnak. Mint közép-ízerü ízámlá- láílal, 650. gyermekeket adnak-elól Svéciában eíz- tendonként, kik illy keferves halállal halnak-meg. Florentziában ennek el-távoztatására, parantsol- tatott az Arcuccio (Frievald in K. Vet« Acad. Hnndl. 1740. <j. Tábla, 3. Figura) Éppen e’ végre hafznál az úgy nevezett pojztó - bults'Ö 9 (mellyet a’ Göttingai munkákban bővebben le-ír- tam, 1769. efzt. 101. dar.) Knud Leem pedig le-feftet (Breskivelfe over Finnmarkén« Lapper

1767.