Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

Ä Dajkákról,

5

7) Ha fokáig valameliy üvegben tsen^ defen áll a’ téj, és annak fok téj-fele, vagy feli látfzik; ez nem jónak a’ jele. Ezt meg lehet abból is tudni, ha meg-mérik a’ tejet, mivel annál könnyebbnek találják azt, mennél több téjfel van benne.

8) Az Időből, Mennél régibb a’ téj, annál vaílagabb az, és alkalmatlanabb. Ha azért két Dajkák közzül váiafztani kell, kik közzul az egyik 30 efztendós, kinek teje egy hólnappal régibb , mint az Aunyáé, a’

A 3 mátéj meg-aludjon , ha fzinte ez a’ tulajdonság tsak nem egyéb minden állatoknak , ügy a’ füvekkel, mint a’ hullai élőknek gyomraikkal köz. Hitelesnek láttzik azért, hogy a’ bornyú-óltó (melly a’ mint a’ méfzárofoktöl árúltatik, friss bé-sózott bornyú-gyomor) ugyan azon módon dolgozna az Afzfzonyi téjben , és azt Öfzve-állítaná; kiváltképpen az emberi gyomornak vagyon az az ereje , hogy az attól cfzve menjen, és minden bizonnyal Rosen Úr egyedül a’ hafonlatofságból hozta azt ki, hogy az Afzfzonyi téj fzin’e ügy öfzve menjen az óltótól. De a’ próbák azt tanítják , hogy az Afzfzonyi■-állatnak a’ teje, ki a* zöldségeken, gyiimóltsükön kivül, az állatoknak húfaival-is él, nem mégyen öfzve , fém a’ ter- méfzeti melegénél a’ teltnek, fém a’ melegnek annál a’ grádusánál, melly a’ fel-forrásnak pontjánál vagyon. Kár , hogy ProfeíTor Bbrgjus (K«. Vetensk. Acad. Handl.f 1772. p. 47.) ki ezeket a’ próbákat közlötte vélünk, nem tett próbát más Afzfzony’ tejével-is, ki tsupán tsak zöldségeknek nemeivel tápláltt volna , hogy meg-tudhatta vólna, ha kiilömbözŐ ki-menetele lett vólna-é a’ dolognak ? M.