Rosensteini Rosen Miklós: A' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és orvoslásokról (Pest, 1794)

I. A' Dajkákról

2

Első Szatafz,

mellyek gyakran genyetséggé válnak , és magok után hibát hagynak. Bátorságofsá té- fzi magát a’ fejér folyás ellen, melly gyakran ebből az okból fzármazik. (Láthatni erről ÍABREnál Tratte des Maladies venériennes p. 65.) Mind ez arra indíthatja az Anyát, hogy maga fzoptasson , leg-alább azokon a’ heteken , mellyeken azon-kivül is a’ fzobá- ban kell néki lenni. Az Anyának első teje a’ fziilés után leg-jobban ki-vifzi a’ gyermekből a’ tifztátalanságot, és azt fok fzenvedé- fektól meg-menti. Az ő gyermeke pedig magában véfzi az Ő erköltseit és hajlandóságait. Úgy tapafztaltatott, hogy az orofz- lány-kolykök , kik tehén, vagy ketske-tejet fzoptak, meg-fzelídűltek: midőn ellenben a’ kutyák , kik farkas-tejjel tápláltalak , ragadozó állatokká által-változtattak*

De ha meg-esne az, hogy az Anyának nem volna teje, ha igen kitsiny, vagy nagy, rövid, vagy igen kemény tsets-bimbói volnának , vagy ollyanok , mellyek végek felé igen keskenyek volnának, annyira, hogy a’ gyermek a' fzájában nem tarthatná, vagy azokból tejet nem fzophatna, vagy febefek lennének a’ tsets-bimbók, vagy ha meg-esne , hogy az Anya beteges, vagy erotelen teltei bírna; fzáraz betegséggel, kővel vagy arénával kiifzködne , vagy más akármdly nyavalyával, melly a’ téjjel a gyermekben által-plántáltatnék, vagy az ő elméje az öröm vagy ízomorúság által könnyen meg-háborítat-