Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
IV. A Piperaceák leveleinek összehasonlító alkattani vizsgálatából levonható élettani tanulságok
96 RICHTER ALADÁR : A meso- phyllum és 3l víztartó- szövet a Jevél fejlődésének kezdő és későbbi szakán. jobbadán a levelek szorosabb értelemben vett hypodermáira szorítkozik (IX. tábla, 65. rajz ; XI. tábla, 81. és 85. rajz ; XII. tábla, 90. rajz, h—h stb ; 38. 274 stb). A légzőnyílások záró-, valamint melléksejtjeinek egy hárommetszetű anyasejtből kiinduló fejlődésmenete mutatható ki (IV. tábla, 30. rajz; IX. tábla, 63. rajz). A melléksejtek száma mindamellett, az általános 3-as számon kívül, miként a Piperékről Duval is megállapítja, (62. 99, J09), sokszor négy és több (I. tábla, 4. rajz ; II. tábla, 10— 12. rajz ; III. tábla, 20. rajz ; IV. tábla, 31—32. rajz ; V. tábla, 37. rajz : VI. tábla, 46. rajz; IX. tábla, 64, 72. rajz ; X. tábla, 76. rajz ; XI. tábla, 86. rajz ; XII. tábla, ’93. rajz), melyek Beinling szerint a »succulens-typusra« emlékeztetnek (27. 545—555). Benecke a légzőnyílás egész készülékének habitusát az ú. n. »Crucifera-typus« mellé állítja (41) s ezt Solereder is fenntartás nélkül elfogadja (37. 776), nyilván a typus tág értelmezése alapján, mert Heinricher Crucifera-tanulmányaiban a légzőnyílásoknak különösen kiemelt »szigetszerű kialakulásáról« (32. 1—4, 6—8, 10 és 14. rajz) szólni sem lehet a Piperaceák levélszerkezetében. Ellenben BEiNLiNG-nek (27) az a megjegyzése, hogy a Pellionia pulchra és Daveanana víztartószövetben egyaránt gazdag leveleinek a légudvarai nagyok s az »assimilatiós parenchymáig« terjednek, nagyon figyelemreméltó, mert hasonlót tapasztalhatunk a Peperomia (Pellionia) metallica (VIII. tábla, 61. rajz, l) és a bizonyára erős transpiratióra utalt Piper (IX. tábla, 68. rajz; XI. tábla, 81 és 85. rajz ; XII. tábla, 90—91. rajz, l—l), — de nem a Peperomia esetében (IV. tábla, 27 és 28. rajz, l—T). 13. A víztartószövettel borított levelek fejlődése kezdetén a levelet alkotó meristemás rétegek között átlag a mesophyllum a túlnyomó (III. tábla, 22. rajz ; V. tábla, 35. rajz), hogy azután csakhamar túlszárnyalja a víztartószövet (IV. tábla, 28. rajz, a hol térszűke miatt z nincs is a maga egészében megrajzolva), esetleg még akkor is, ha az csupán »hypodermák« képében van jelen (XII. tábla, 90. rajz h—h). 314
