Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
46 RICHTER ALADÁR : fiatal, 7 mm hosszú, 5 mm széles levél szöveti kiválása a már elmondottak után is tanulságos. Víztartószövete a levél vastagságának kb. 1/3-át alkotja, a felbőrrel együtt kétrétegű, egyaránt tágnyílású s vékonyfalú sejtekkel (VII. tábla, 48 rajz). Hol hydathodusokkal, hol valóságos mirigyszőrökkel váltakozva sűrűn fordulnak elő oly szőrképletek, melyek sajátos szerkezetét, élettani szerepük okfejtésével együtt, Haberlandt tanulmányozta volt tüzetesen (24. 114—5, III. tábla, 17. és 18. rajz), még pedig az epidermisszel együtt, melynek sejtjei nézetem szerint egyáltalában nem papillá- sak.1) A papilláknak tulajdonított fényfelfogó tehetséggel (Haberlandt), helyi fényérző szervekként, ama sajátos alko- tású s főleg a levélszínen sűrűn előforduló szőrképletek talpsejtjei vannak felruházva, a melyek külső falazata valóban sphaerikusan domborodik elő az epidermis-sejtek közül, magán viselvén a szőrképlet egysejtű s tompahegyű testét, vastag s élénken csíkolt cuticulájú falazattal együtt (VII. tábla, 48. rajz, t—tf). E fény érző készülékek sphaerikus sejtje feltűnő élességgel vágódik az epidermis-sejtek közé, még pedig rézsútosan befelé; az e rézsútos falakat átfogó érintői fal ellenben kissé domború (VII. tábla, 50. rajz, x—x) s nem egyenes, miként Haberlandt rajzolja (40. III. tábla, 17. és 18. rajz) ; ennek, ámbár jelentéktelennek látszó eltérés, mégis lehet némi másodlagos szerepe a fénysugarak egybegyűjtése tekintetében. A Pe. resedaeflora e fényérző készülékei — Haberlandt id. h. kétsejtű ocellusnak nevezi őket — sphaerikus (tehát gyűjtő) sejtjén belül a nem kevésbbé eredeti alkotású alsó sejt sokszor levegővel telt (s nehezen észlelhető) sejtközi hézaggal határos (VII. tábla, 48. és 50. rajz, tf—tf—il). E kettős ocellusok fényfelfogó szerepe, Haberlandt okfejtése után (24. 116), alig szenved kétséget. Ez ocellusok alsó sejtje (VII. tábla, 50. *) *) Haberlandt szerint is »Kaum papillös« (24. 114), ellenben Beinling vizsgálatai nyomán ». . . sind die Zellen der Epidermis mehr konisch gestaltet, nach aussen stark gewölbt« (27. 33) t. i. a levélnyeleken. 264
