Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)
II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája
A VIZTARTÓSZÖVET. 19 téveszthető képletek szövettani értékét meg nem értve figyelte meg (27. 33). Erre vall id. műve IV. tábláján 5 d alatt közölt rossz ábrája és de BARY-ból való helytelen idézete, a midőn e de BARY-féle »hólyagos gyöngyszőröket« (19. 69), vagyis az utóbb Pénzig (43) és Nestler által (44) tüzetesebben leírt mirigygyöngyöket (avagy gyöngy szőröket) — Peperomiákról (Pe. peltiformis és Pe. marmorata) szólván •— a Haberlandt által tüzetesen megfigyelt »hyda- thodusokkal« (23. III. tábla, 1. rajz), avagy az azokhoz alakilag hasonló, de a fejlődés folyamán utóbb már sárgásbarna váladékot tartalmazó mirigyszőrökkel téveszti össze. Ez utóbbiak falazata az, mely »erősen megvastagodottnak látszik« (27. 33, a 6.-ik sorban felülről) és tudomásom szerint sohasem a mindig fölöttébb vékony hártyával kitűnő gyöngyszőröké (26. 447, 195 C rajz, illetőleg 43. XV. tábla, 2. rajz, 44. XVI. tábla, 7—8. rajz, XI. tábla, 87. rajz), mely utóbbiak különben nem is a Peperomia, hanem a Piper egynémely faján keletkeznek (37. 776). A légzőnyilások három vagy több melléksejtjének a bélyege (I. tábla, 4. rajz) megerősíti BENECKE-nek korábbi s e tekintetben helyes megfigyelését (41. 555), nemkülönben a Pe. magnoliaefolia légzőnyílásának készülékéről adott vázlatos rajzának helyességét (id. h. VIII. tábla, 8. rajz). A Peperomiáknak általános jelensége ez (II. tábla, 10—12. rajz ; III. tábla, 20. rajz ; IV. tábla, 31—32. rajz ; VI. tábla, 46. rajz ; XI. tábla 86. rajz), mely azáltal, hogy »a három melléksejt nem alkot teljesen egy körkörös egészet — Benecke szerint — némileg eltérővé teszi a Piperaceákat a valódi succulens-typustól« (41. 555). Hasonlót tapasztalhatunk a Begoniaceák részéről is (42. 11 et sequ. III. tábla, 9. rajz — rossz). Az epidermis színvonalával egybeeső légzőnyilások felületről kerekdedek és aprók; zárósejtjeik kialakulásánál pl. a Piper Bredemeyeri-hez foghatóan feltűnő kiemelkedést (XI. tábla, 81. rajz, n—s—n), avagy a Benecke által lerajzolt és élettanilag is jelentős melléksejtbeli érintkezést a légudvar felől nem tüntetnek föl (41. VIII. tábla, 9. rajz) ; cuticu- laris léczeik azonban, főleg az eisodialis nyílás felől, a fölöt2* 237
