Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

II. A kisérletnek alávetett Peperomiák leveleinek physiologiai anatomiája

A VIZTARTÓSZÖVET.

17

képest, főleg a levélszín felől, jóval alacsonyabb (I. tábla, i. rajz, hy és 5. rajz). Solereder a Pe. incana-n (37. 777, 168. rajz C) ugyanilyen alkotású hydathodusokat észlelt.

Felületes megtekintésre a mikroszkóp tárgyasztalkáján könnyen megeshetnék, hogy főleg a sárga váladékot tartalmazó mirigyszőrképletek képét összetéveszsziik az epider- miseknek a mikroszkóp alatt rendszerint szembe villogó »átlátszó pontjaival« (puncta pellucida), melyek a Pipera- ceákra nézve kivétel nélkül jellemző gyantás váladéktartó1) - sejtek (23. 522 sub 1 ; 36. 511). Mindezek az epidermi- seken kívül a levél egész húsában ( mesophyllnni) is gyakoriak, azonban tulajdonságaikkal — miként Bokorny vizsgálataiból látom (21. 365), — az e czélra használt, csaknem merőben alkalmatlan herbarium-anyag következtében, mai napig sincsenek tisztában, jóllehet Solereder külön fejezetet szentelt annak, hogy a Piperaceák váladéktartóinak rendszertani értékét megállapíthassa (36. 509).

E váladéktartók kétfélesége ugyanis az Eau de Javelle- lal derített s utóbb jódjódkáliummal kezelt metszetekben szembeötlőbb ; egyébként a bőrsejtek során az ú. n. puncta pellucidákat alkotók, tehát erősen fénytörők. Természetüket, Miquel id. (8) munkájának idevágó soraira2) való hivatkozással Bokorny fejtegeti részletesebben (21. 365—66) s nagyon helyesen jegyzi meg, hogy de Candolle K., a Piperaceák monographusa, a Prodromus- ban, a »puncta pellucida« megállapításában nem járt el oly gondosan, mint Miquel ; azonban nyomban hozzá kell tennem, hogy el kell ismernünk de Candoi.LE-nak azt a nagy érdemét, miként kortársai felfogását messze túlszárnyaló módon ő volt a legelsők egyike, a ki a Piperaceákról írt Mémoire-jában (11) alkattan! vizsgálatok eredményeit rend- szertanilag is értékesíteni törekedett. Inkább a 60-as évek e tekintetben fogyatékos vizsgálati módszerein múlik, hogy

x) Secretum, olaj.

2) »Glandulae oleiparae vix unquam desunt, sparsae vei con- fertissimae, minutae vei amplae pellucidae, folia punctantes.«

[. k. 3. sz.

2