Richter Aladár dr.: A víztartószövet s az élettani felemáslevelűség némely esete (Budapest, 1916)

I. A vizsgálat anyaga, célja és módszere

A VIZTARTÓSZÖVET.

13

gel, mikroszkóppal és kísérleti alapon való megvizsgálásával felelhessek meg a következő kérdésre:

mi az összefüggés a Piperaceák víztartószövetének alkattani (anatómiai) sajátosságai és a transpiratio mértéke között, állandó figyelemmel a víztartószövet és a mesophyllum viszonosságára (correlatiój ára) ?

E czélból a kritikailag meghatározott és fentebb elősorolt io Peperomia- és 8 Piper-fajtx) vizsgáltam meg, összesen 42 kisérleti (1914. VI. 3—VII. 15) nap felhasználásával, miközben a laboratóriumi hőmérsék 16 R°-ról átlag 25°-ra emelkedett.

Az egyes levelek nyéltájéki sebhelyét sűrű gummioldat- tal vontam be és üveglapokkal leborítottan akként helyeztem el a laboratóriumi asztalon, hogy az egyébként fonákjuk felől szabadon, tehát hasoldalon fekvő leveleket akadálytalanul érje a levegő és a szórt fény, mindazonáltal a közvetetten napsugárzás lehető kizárásával. Az átlag naponként megejtett mérések adatainak följegyzése alkalmával természetesen tekintetbe kellett vennem a hőmérséket s az általános időjárás képét is.

Főleg a víztartószövet vizsgálatánál azt tapasztaltam, hogy a legczélravezetőbb a levelekből mindig következetes helyről (lásd pl. XII. tábla, 95 rajz #-ről) vett s mindig a másodrendű érhez orientált metszetet, előbb minden rögzítési és festési módszerek alkalmazása nélkül, közvetetlenül vízben megvizsgálni. Jellemző, hogy az ellenőrző és összehasonlító vizsgálatok végrehajtására az utóbb állandósított készítmények szinte hasznavehetetlenek. Minduntalan és feltétlenül reá vagyunk utalva a friss anyagból és frissen készült metszetekre, a melyek alkoholban stb. való fixálása alkattani érdekek szempontjából másodrendű fontosságú, de szükséges a szövetek élő állapotának, főleg azonban a glycerinnel, alkohollal, czukoroldattal stb. való vízelvonás *)

*) A szövegben ezentúl Pe. — Peperomia, Pi. — Piper.

231