Rácz Sámuel: A' borbélyi tanításoknak második darabja a' törvényes orvosi tudományról, és az orvosi politziáról (Pest, 1794)

Elö-beszéd

Dolgozó, es nem nyugovó az Erkőlts, Többre vágy mindég, akadályt nem esmér, Nem tehe’d keskeny rekefzekre, nintsen Semmi határja.

Nints elégféged Neked-is, fe nyugtod,

Annyi könyveknek ki adáfa mint egv Öfztönül fzolgál, ’s tüzet ád, hogy újra Többeket adjál.

Tudva van távol Tudományod’ ékes Volta, Böltsefség Neved, ésDitséret;

Még fe fzünfz több több jeleit mutatván Gazdag Efzednek.

Egy Magyar fém mert bele kapni fokba,

Mit Te kezdettél, Te valál az Első,

ÍUy nehézfégben ki utat nyitottál,

’S meg nem ijedtél.

Tartót, és méltán, kiki a’ nehéztől,

Mert alig volt még valamelly Tanulmány, Még Te nemkezdéd, Haza nyelven írva Orvoíi réfzről.

Bontzoldst Tőled magyarul tanultuk,

Úgy hafonlóképp’ Te adád az Orvos Kézi Munkákat magyarul élőnkbe

Szóval, ’s iráfsal. (*)

(*) Á’ Borbélyi Tanítáfokat nem tsak Te írtad magyarul leg-elföbben , hanem egyfzer’smind a’ Budai Univerfitásban 1777-ben tanítani-i& Te kezdetted közönfégefsen.