Rácz István: A' Szép Nem mind egészséges, mind beteges állapotjában az Orvosoknak, és Nem-orvosoknak számokra mellesleges óráji közt irta, és szerzette Rácz István (Pest, 1825)
Harmadik Könyv. A' szép Nemnek Anthropoligája. Bévezetés, és öszveköttetés az előbbeniekkel
ii6 csőn fokai még azok, melyek a’ külső érzékenységek orgánumainak érz'elmi életükben foglalnak helyet, és az úgy neveztetett csalfa érzékenységeket t hibás előterjesztéseket (Hallucinatíones sen- suum Ginneéfáufc^ung^ teszik, melyek mellett az értelem, és okosság ép állapotban maradhatnak, még-is a’ rendetlen sensatiót meg nem javíthatják , és illő rendszerhez nem szoríthatják. — De mikor az agyvelői életnek excentrica, vagy közepén kivül lévő részei emelkednek positivus po- polus-ra , vagy határozó égsarkiságra , és igy rendetlen concentráló életre, ’s ezzel pedig az agyvelő életnek igazi concentráló része határoztatik r ’s negativus pólusú, vagy hátároztatott égsarkúvá lészen : már e’kor rendetlen értelem , rendetlen ítélet , rendetlen okosság áll-elő, és a’ betegség elnyomja , *s uralkodó tyranismusa alatt tartja a* Léleknek felséges, és legfőbb tehetségeit; úgy hogy az idea formáltatás rendetlen, minden emlékező, és társitó tehetség (associitio) nélkül. — Innen a’ bolond gondolataiban nincs öszveköt- tetes, nincs a’ külvilágra igazi arányosság, nincs ítélő tehetség ; de vágynak észképi szökdécselések (^beenfhic&t), észképi zavarékok (3fteenc()ao$), melyekkel vagy magokban duzzognak, ’s morfondíroznak, vagy szüntelenvaló locsogásokra, fecsegésekre kiomledeznek. Valamint pedig a’ felsőbb lelki tehetségeknek folyamatjok legideálisabb formájú élet, épen úgy ezekben a’ nyavalyákban - is az észképi óldal tetszik különösénél; *’ tárgyi óldalt alig külomböztethetjük-meg;