Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VI. Szakasz. A hashártya bántalmai
Hashártyalob 9 Általános hashártyalob léphet továbbá fel a gyermekágyban, ha a méh megreped, vagy ha a méhbeli — esetleg fertőzési természetű — váladék, izzad- mánv a kürtökön át jut a hasűrbe. A gyermekágy tartama alatt gyakran okoztatik a hashártya körülírt lobja metritis, peri- és parametritis által, illetőleg ezek alakjában lép fel. A betegek ilyenkor lázasak lesznek, a méhtáj érzékeny, hányás, csuklás, szapora érlökés, száraz nyelv, a helyi bántalom nagyobb kiterjedésénél összeesés, szóval a hashártyalob tünetei mutatkoznak. — Ha az első nap nem is, de később rendesen sikerűi keményebb tapintatú és tompa kopogtatási hangot adó izzadmánvt kimutatni. Igen természetes, hogy ily körülírt hashártyalob, könnyen válhatik tovaterjedése folytán általánossá. Az esetek nagyobb számában azonban ez nem történik, hanem az izzadmány, bár többször ismétlődő súlyosbodások után, hetek, hónapok múlván felszívódik. Ha a lob genyes természetű, a láz rendetlen alakú, gyakran félbenhagyó jellemű lesz, a fájdalmak fokozódnak, tenesmus lép fel a hólyag és végbél részéről, míg végre a geny a hólyagon, a végbélen, a külbőrön át kiürül, mire gyógyulás következik be. De láttuk ily körülmények között több heti időközökben az áttörést többször ismétlődni s ez esetleg a beteg kimerülését vonhatja maga után. Súlyosabb lefolyás várható akkor, ha a gyermekágyi parametritis a me- dencze kötszövetének nagyobb kiterjedésű lobja (pelveoperitonitis) által van kisérve. E folyamatok részleteit illetőleg a szülészeti és nőgyógyászati szakmunkákra kell utalnunk. bj Idült hashártyalob. Az idült hashártyalob amaz alakjait, melyek általános, vagy körülírt heveny hashártyalobból fejlődnek, már volt alkalmunk említeni. Úgy körülírt, mint általános hashártyalob azonban elejétől foyra is léphet fel idült alakban. Körülírt idült hashártyalob többnyire a has- és medenczeűrbeli szerveknek lappangva lefolyó kóros elváltozásaihoz társúl, az élőben olykor tüneteket sem okoz és csupán a bonczolatnál tűnik ki, hogy a liashártva egyes helyeken megvastagodott, vagy hogy az más szervekkel, illetőleg ezek egymással összenőttek. Az idülten fellépő általános hashártyalob, ha a már előbb említett alaktól, valamint ama kis mérvű hashártyalobtól, mely olykor hosszasan fennálló hasvízkórlioz szokott társúlni eltekintünk, többnyire gümős természetű (perit, tuberculosa). A hashártyalob tünetei ilyenkor nem oly szembetünőek, nevezetesen a fájdalom mérsékelt, olykor hiányzik is, míg a tárgyilagos tünetek többnyire jól kifejlődöttek. A has teriméje megnagyobbodott; e megnagyobbodás néha nem egyenletes. Nagyobb mennyiségű folyadék jelenléténél csupán ez mutatható ki. Ha azonban a folyadék kevesebb, vagy az összenőtt bélkacsok közé van zárva, vagy, ha a folyadék egészen hiányzik : a has tapintásánál többnyire sikerűi a megvastagodott bélfalakat, ellenálló kisebb-nagyobb csomókat kitapintani, mely utóbbiak részint megnagyobbodott mirigyek, részint tömörült izzadmány által szolgáltatnak. A megvastagodott és rövidült cseplesz olykor
