Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
34 Az emésztő szervek bántál mai. ran szürkés, színezetlen, olykor véres; ilyen leket a kányadék is. A betegek nyelve száraz, érlökésük szapora és gyenge, a kőmérsék szabányt nem mutat, majd magas, majd alacsony, terkeseknél elvetélés, illetőleg koraszülés jön létre, a bőrön a sárgás színen kívül vérömlenyek keletkeznek, valamint súlyos vérzések lépnek fel egyéb szervekben, nevezetesen az orrban, bélkúzamban, légző szervekben, nemi és viz el éti szervekben. Ez állapot többnyire szintén csak nekány napig tart, ritkán kúzódik egy kétig, vagy ennél is tovább. A gyengülés tünetei rohamosan fejlődnek, az érlökés mind gyengébb lesz, tapadós izzadtság fedi a betegek bőrét s e tünetek fokozódása alatt bekövetkezik a kalál. A fentebbiekben e kóralak tüneteinek csak rövid vázát adtuk; számosak még azok, melyek egy-egy esetben előtérbe lépnek. A második időszakban mutatkozó súlyos agyi tünetek még nincsenek egyöntetűen értelmezve. Némely szerző azokat az epe alkatrészeinek, nevezetesen az epesavnak felszívódásából származtatja (cholaemia), más szerzők eltérő- leg abban keresik okát, hogy a máj élettani feladatát nem teljesítvén, nem csak epét nem választ el (acholia), hanem a mellett, hogy egyéb élenyülési folyamatok is elmaradnak, még felszívódnak, a májban keletkezett szétesési termékek is. E mellett feihozatik az is, hogy a májban, vérben, vizeletben nagy számban találtatnak a fehérjéknek a hugyanyt megelőző termékei, mint leucin, tyrosin stb. Ezek felhalmozódása ép úgy volna képes súlyos agyi tüneteket előidézni, mint előidéz ilyeneket vesebántalmaknál a vesének hiányos működése. — Azon észlelők egy része, kik a heveny májsorvadást általános fertőzés útján keletkezettnek tartják, fertőzés által feltételezettnek tekintik az agyi tüneteket is. Nem lehetetlen, hogy az agyi tünetek előidézésében mindezek és valószínűleg még ösmeretlen tényezők is szerepelnek. A sárgaság többnyire nagyfokú, bár kivételesen, mint azt Bamberger említi, hiányozhatik is; ez már magában véve ellene szól annak, hogy a sárgaságot előidéző bármely körülmény tekintessék e kóralak lényegének. Tekintve azt, hogy az ürülék, illetőleg bélbennék agyagszínű, hogy a vizeletben epefes- tenyt és epesavakat lehetett kimutatni, hogy a máj sárga színe a többi szerv sárgaságánál intensivebb, alig lehet az e bántalomnál mutatkozó sárgaságot másból, mint az epe kiürülésének akadályából származtatni, nem pedig, mint azt némely szerző véli, a vérsejtek széteséséből (haematogen icterus). Bár, mint említettük, észlelteitek egyes esetek, melyekben a nagyobb epevezetékben nagyobb nyákdugasz is találtatott, még sem lehet a sárgaság okát a nagyobb epeutak átjárhatlanságában keresni; nem csak azért nem, mivel a fentebbi lelet csak kivételes, hanem különösen mivel az epehólyagban epe felhalmozva nem találtatott, Frerichs s vele a legtöbb észlelő azt veszi fel okúi, hogy a májban létrejött szétesési termékek nyomást gyakorolva a kisebb epeutakra, ezek átjárhatóságát csökkentik és ily módon adnak alkalmat sárgaság keletkezésére. Heveny májsorvadásnak egyik legfontosabb tünetét képezik a májon észlelhető eltérések. Már említettük, hogy a fájdalmasság ritkán hiányzik és a betegek a májtáj nyomására még akkor is külölnek néha fájdalmat, midőn mély soporban vannak. De fontosabb ennél a máj kisebhedése. Eleintén ugyanis