Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
32 Az emésztő szervek bántalmai. ről szoktuk tapasztalni, valamint arra, hogy e kóralak olykor rövid idő alatt nagyobb számmal fordúl elő. — Felhozatik ez ellen, hogy úgy az egyik, mint a másik eshetőséget más súlyos helyi betegségeknél is találjuk. Azt sem tudjuk, hogy a májbeli elváltozást mi idézi elő. Míg némely szerző az okot az epének rendellenes mennyiségben és minőségben történt elválasztásában keresi, mások épen az epe pangásából tartják a májbeli elváltozást kiindulónak. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az epeutak gyakran üresek, úgy hogy bővebb elválasztásról talán ép oly kevéssé lehet szó, mint pangásról. Nem hiányoztak észlelők, kik ama hasonlatosságból indúlva ki, mely a heveny sorvadásos máj és a phosphor-mérgezés folytán keletkezett máj közt létezik, a heveny májsorvadás minden esetét, oktanileg kellőleg fel nem derített phosphormérgezésnek tartották. E nézet azonban mind kevesebb visszhangra talál. Ama már említett körülményből, hogy az esetek néha halmozva (pl. egy családnak több tagjánál) fordúlnak elő, e bántalom fertőzési természetére gondoltak következtethetni, sőt már írattak is le a máj edényeiben talált apró szervezetek, melyeket a fertőzés okozóinak tartanak (Klebs). Ez adatok azonban még további megerősítésre várnak. A heveny májsorvadás boncztani folyamatának lényegét illetőleg sem értenek a szerzők egyet. Nincs még eldöntve, hogy lobos folyamattal, nevezetesen az xí. n. terimbeles lobbal van-e dolgunk, melynél a mirigysejtek felduzzadnak, hogy később szemcsésen szétessenek, vagy egyenesen elfajulási folyamat-e az, melynek következtében a máj kisebbedik ? Általában megkülönböztethető az elsődleges és másodlagos heveny májsorvadás. Utóbbit különböző bántalmakhoz látták társúlni. így liagymázhoz, recurrenshez, genyvérűségliez, szóval heveny fertőző kórokhoz, a cirrhosishoz, epepangással járó bántalmakhoz. Az elsődleges heveny májsorvadás addig egészséges, többnyire a 25—40-dik életév közt levő egyéneknél lép fél, bár elvétve csecsemőknél és aggoknál is észleltetett. Nőknél gyakoribb mint férfiaknál, főleg terhes nőknél s ezeknél ismét a terhesség 5—8-dik hónapjában leggyakoribb. Még kérdés, hogy egyes szerzők által említett okok, mint kedélvi mozgalmak, harag, bosszúság, ijedtség, bánkódás, nemi kicsapongás, szeszes italok mértékletlen élvezete bírnak-e az alkalmi okoknál egyéb jelentőséggel. Kórboncztani tünetek. A legfőbb elváltozások természetesen a májat illetik. A máj jelentékenyen megkisebbedett, terjedelmének néha ‘/«-részére apadt s a kisebbedés főleg a máj bal lebenyét illeti. A máj rendesen hátradőlt, a gerinczoszlop mellett található, Tokja, a rövid idő alatt kifejlődött kisebbe- désnek megfelelőig, ránczos ; állománya feltűnően petyhüdt. Már a tokon keresztül is feltűnik a májnak kiválóan sárgás, olykor sáfránhoz hasonló színe, de még inkább tűnik ez fel a máj metszlapján. A metszlapon különben, mely rendes szemcsézett alkatát elvesztette, néha kétféle szín különböztethető meg, a mennyiben a máj helyenkint sárga, helyenkint vöröses színű. E kétféle színezés, Zenker szerint, a bántalom fokától függ. A sárgás színű helyek a betegség
