Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az emésztő szervek bántalmai - VII. Szakasz. A máj és epeutak bántalmai
Idillt szövetközi májlob. Zsugor-máj. ringés központjából kiinduló vérpangás hiánya által. — A verőezér throm- busa természetesen ép oly pangási tüneteket idéz eló', mint környi ágainak összenyomatása. A pangási tünetek azonban előbbi esetben gyorsabban fejlődnek. — Idült hashártyalobnál a hasűrbeli folyadék nem változtatja helyét oly szabadon, a hasfal nyomásra, valamint önként is fájdalmas szokott lenni, tapintásnál a hasűrben ellenálló részletek, továbbá általános hőemelkedés és a giimő- kór egyéb jelei is észlelhetők. — A kórisme megállapítását gyakran a fennálló hasvízkór és meteorismus akadályozza, miután a máj és lép térfogatáról való meggyőződést nehezítik ; legóvatosabbaknak kell ily körülmények közt lennünk, ha a máj tompulatát kisebbnek találjuk. — A viszonyok helyes felösme- rése gyakran csupán hosszabb észlelés, vagy előre bocsátott csapolás után lehetséges. Gyógyeljárás. A szövetközi májlob óvógyógymódja, az oki mozzanatok alatt mondottak után, a szeszes italok, fűszeres ételek kerülésében, a maláriának, syphilisnek idejekorán való kezelésében áll. Ugyanez eljárás követendő amaz esetekben, melyekben betegek a cirrhosis kezdeti szakában, vagy bár a cirrhosis gyanújával kerülnek kezelés alá ; e káros liatányok megszüntetésével talán sikerülni fog a lobos folyamat tovaterjedését meggátolni. — Különben jól táplált egyéneknél a cirrhosis első időszakában hashajtó ásványvizek (budai, korytni- czai, előpataki, ivándai, carlsbadi, marienbadi stb.), a máj nagyobbodása által okozott siílyosabb alanyi tünetek ellen, a végbél körül alkalmazott nadályok, néha jó hatásúak. — Előrement malária után chinal, vas, — bujakórban szenvedett egyéneknél kalium jodatum, jodvas jó sikerrel alkalmazhatók. Utóbbiak néha még oly esetekben is sikerrel adatnak, melyekben bujakór nem ment előre ; calomel kisebb adagainak ((>03—0‘05, 2—3-szor naponta) hossabb időn való használatát szintén dicsérik. A második időszakban a kezelés csak tüneti lehet. Leginkább számot tevő tünetek a gyomor-béllmrut, gyomor-bélvérzés, a hasvízkór, melyeket illetőleg a megfelelő fejezetekre utalhatunk. Csupán a hasvízkórra nézve akarjuk megjegyezni, hogy — a dolog természeténél fogva — az izzasztó- és hugyliajtó szerekkel sokkal kevesebb haszonra számíthatunk, mint a hasvízkór egyéb eseteiben. Újabb időben különösen a copaivát dicsérik, mint sikeres húgyhajtót a cirrhosishoz csatlakozó vízkór ellen (Kp. Rés. copaiv. 5-0, Natr. hydrocarb. 2*0, M. f. pil. Nr. 50. Consp. S. 3-szor naponta 5 szemet). — Inkább kedveltetnek ily esetekben a hashajtók. A hasvízkór ellen való csapolásra nézve a szerzők még nem értenek egyet. Míg némelyek, mint újabban Ewald, annak korai alkalmazását javalják, addig az észlelők túlnyomóbb része szerint, ahoz csupán akkor volna tanácsos nyúlni, midőn terjedelme által az okozott nehézségek szinte elviselhetlenné lettek. — Csapolás után a hasfalnak szoros körülpólyázása, a folyadék meggyülemlését némileg talán késlelteti. A csapolás különben elég egyszerű technikáját illetőleg a sebészi tankönyvekre utalunk. A hasvízkór kisebbítése czéljából ajánltatik még a hasfalak faradizálása. A cirrhosis második időszakában az egyes tünetek kezelése mellett még 29
