Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
< rerinczvelölob. 279 mási lobról szóltak, addig ma számos észleló'nek nézete oda hajlik, hogy mindama működési zavarok oka egyszerűen a nyomás. E mellett szólnak oly esetek, melyekben a gerinczvelő nyomatásnak lévén kitéve, annak súlyos működési zavara pl. paraplegia lépett fel, és a hullavizsgálatnál a gerinczvelő csaknem ép állapotban találtatott, a lobnak csaknem semmi nyoma sem észleltetett. Ez képezi a lehetőségek egyik végletét, melynek kórodai jelentősége könnyen felösmerhető, miután csak is így érthetők azok az esetek, minőket volt alkalmunk látni, melyekben a nyomás megszűntével, a gerinczvelőnek még felette súlyos működési zavarai is teljesen visszafejlődtek. — Az esetek egy másik nagyszámú csoportjában, a gerinczvelő a nyomási helyen megvékonyodott, puhább. E helyen az idegelemek sorvadtak. Némely esetben a kötszövet azon arányban szaporodik, melyben az idegelemek sorvadása előrehaladt, az elpusz- tiílt idegrostok helyét újonnan képzett kötszövet tölti ki: a gerinczvelő részben, vagy egész harántmetszetében tömött kö tszöveti köteggé alakúit át. — Végre vannak esetek, melyekben tényleg kifejlődik a gerinczvelő lobja és csak ennek közvetítésével jön létre a gerinczvelő sclerosisa. Úgy mint a nyomás, ennek boncztani és kórodai következményei is a gerinczvelő egész harántmetszetére, vagy csupán egyes részleteire nézve nyilvánúlnak. A nyomási helytől föl és lefelé rendesen kifejlődik egyes rostoknak másodlagos elfajulása úgy, mint erről már megemlékeztünk. A gerinczvelő nyomatásánál nem csekélyebb jelentőségű az ideggyökökre, a csigolyaközti dúczokra és a gerinczvelő kemény burkára gyakorolt nyomás. Sőt gyakran épen ama folyamatok (lob, a nyomást gyakorló folyamatnak pl. gümősödésnek, ráknak stb. direct átterjedése a kemény burokra), melyek a gerinczvelő kemény burkán fejlődnek, inkább gyakorolnak a gerinczvelőre nyomást, mint az eredeti kóros eltérés'. A gerinczvelő összenyomatása indúlhat ki magának a gerinczvelőnek, a gerinczvelő burkainak, a csigolyáknak kóros eltéréseitől, mint ezt a gerinczvelőnek és burkának lobos folyamatánál, dagjainál, a csigolyáknak többnyire gümő- södésen alapuló szúvasodásánál. a csigolyák rákjánál, bujakóros bántalmánál, - továbbá a gerinczoszlop szomszédságában levő képleteknek, a csigolyák sorvadását eredményező, vagy a csigolyaközti likakon a gerinczvelőre folytatódó bántalmainál (aneurysma, echinococcus, ujképlet stb.) látjuk. A felhozottak közt leggyakrabban eredményezik a gerinczvelő összenyomását oly csigolya- bántalmak, melyek a gerinczoszlop alaki eltérésével, púposodásával (malum Pottii) járnak, mi ismét többnyire a csigolya gümősödésének eredménye. Itt is nem mindig az alaki eltérés által szűkült gerinczcsatorna gyakorolja a nyomást, hanem ama sajtos lobtermény, mely a csigolya bel- felületén és a kemény burkon foglal helyet. Más — bár piiposodással járó csi- golyabántalmak sokkal ritkábban szűkítik a velőcsatornát annyira, hogy a gerinczvelőt nyomnák, másrészt az is szem előtt tartandó, hogy csigolyaszú és gerinczvelőnyomás daczára is hiányozhatik a gerinczoszlop alaki eltérése, púposodása. A gerinczvelő nyomatásának körképe összegeződni fog azon tünetekből,
