Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - II. Szakasz. A gernczvelő burkainak és a gerinczvelőnek bántalmai
Gerinc zv elölob. 275 rfcőleg hiányoznak ; izomsorvadás, elfajulási reactio. Yizeletrekedés, székszorulás, nemi tehetetlenség. A gerinczvelö hát részletének lobja (in. dorsalis transversa): kz alsó végtagon észlelhető, a fentebbiekhez hasonló érzés-zavarokhoz társulnak még ilyenek a has és törzs részéről. — A hasfalak htídése miatt a vizelés és székelés nehezített, a mellkas izmainak liűdése miatt a légzés és köhögés akadályozott. Az alsó végtagok htídöttek ugyan, de degenerativ sorvadás nem fejlődik; a végtagok reflexei fokozódtak. — A hólyagreflex fennállhat ugyan, de a vizelés a beteg tudta és akaratának befolyása nélkül történik. A gerinczvelö nyaki részletének lobja (m. cervicalis transversa): Hevenyebb lefolyásnál heves fájdalmak és merevség, zsibbadtság a tarkó és felső végtagok izmaiban, később htídés, úgy szintén az alsó végtagok hűdése. A felső végtagokon degenerativ atrophia, reflexhiány, az alsó végtagok nem sorvadnak, merevek, reflexeik fokozódtak. Látatágulat (mydriasis) az oculopupillaris központ izgatottságánál, látasztíkület (myosis) ha e központ elpusztult. — Légzési, nyelési-, hólyag-végbélzavarok. A gerinczvelö féloldalú lobja (m. unilateralis) : Az egyik oldal egyik vagy mindkét végtagja htídött, az ellenkező oldal végtagja bántatlan. A hűdött végtag érzékenysége fokozódott, a nem hűdött végtag érzéstelen. A gerinczvelölob lefolyása, eltekintve azon különbségektől, melyek a megbetegedési hely különböző volta által tételeztetnek fel, leginkább annyiban mutathat eltérést, hogy a betegség kezdete, menete hevenyebb, rohamosabb, vagy lassúbb idült-e ? az utóbbi gyakoribb és még hevenyebben kezdődő esetek is később többnyire idült lefolyást követnek. A heveny lefolyású esetek majd különösen az alsó végtagokban mutatkozó fonák érzetekből álló előzményekkel, majd ezek nélkül, olykor mérsékelt lázzal, máskor rázó hideggel, ismét más esetekben azonnal súlyos gerinczagyi tünetekkel kezdődnek. Az előbb leírt érzési s mozgási zavarok mind nagyobb számban és kifejezettebben jelentkeznek. A betegek alsó végtagjai olykor már az első napokban, máskor egy-két hét lefolyása alatt teljesen hűdöttek lesznek, hólyag- végbélzavarok, rohamosan terjedő decubitus lépnek fel. — Már ilyenkor bekö- vetkezhetik a halál, bár ez az esetek csekélyebb számában történik meg. A halál oka lehet a rendesen alól kezdődő myelitisnek folytonos terjedése felfelé, mi által a légzési izmok, a felső végtagok, a vagus, a phrenicus is hűdöttek lesznek. Könnyen belátható, hogy ilyenkor a legcsekélyebb hörghurut is végzetessé lehet, miután a betegek váladékot felköhögni képtelenek. Más esetekben a halál oka nem a folyton terjedő lobban, illetőleg az általa okozott hűdésben keresendő, hanem az időközben fellépő decubitus, cystitis, pyelonephritis, pyaemia, uraemia tüdőlob stb. eredménye. Még ritkábban mint ily gyors kedvezőtlen lefolyás, észlelhető annak ellenkezője, midőn az általános tünetek elnémúlnak, a hűdés nem csak, hogy tovább nem terjed, hanem teljesen visszafejlődik. Méltán támad ily esetekkel szemben ama gyanú, hogy valóban gerinczvelőlobbal volt-e dolgunk ? — Az esetek legnagyobb számában a folyamat vagy bizonyos fokot elérve, ott megállapodik, az 18*
