Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
248 Az idegrendszer bántalmai. hább, duzzadt, vastagabb, edényei vérdúsak, egyes részletein vérömlenyek láthatók, az idegküvelv fényét veszítette. Az idegrostok között kocsonyás-savós, vagy savós-rostonyás, számos gömbsejtet tartalmazó izzadmány található; ily sejtes beszűrődés észlelhető magában az ideghüvelyben is. A lob mérsékeltebb eseteiben a lobtermény zsíros szétesés után felszívódhatik, de súlyosabb esetekben a sejtbeszűrődés érhet el oly fokot, hogy valóságos genyes lobról lehet szó. — A tulajdonképi idegállomány, a lob mérsékeltebb alakjainál, alig mutat eltérést, ha csak nem tartott a beszűrődés hosszasan, midőn az, az izzadmány által nyomatván, hiányos táplálkozás következtében elfajul; előbb szétesik a velős hüvely, míg a tengelyszálag tovább áll ellen, de végre ez is szétesik. Súlyosabb esetekben az idegállomány genyes beszűrődés következtében roncsoltatik szét. Az ideg ilyenkor sárgás, vagy szennyes mállékony tömeggé válhatik. Míg a lobos folyamat kevésbbé súlyos alakjainál még jó későre is létrejöhet az idegállomány regenerálása, addig a súlyos, genyedéssel járó esetekben ez nem, vagy csak részletesen történik. Úgy az eleitől fogva idülten fellépő ideglobnál, valamint a heveny lobnak idült alakba való átmeneteiénél a kóros elváltozás lényege az idegrostokat környező kötszövet burjánzásában, megvastagodásában áll, mi által az ideg keményebb lesz. E keményedés egyes csomókban jelentkezhetik (n. nodosa), vagy az ideg nagyobb részletein észlelhető. Minél kifejezettebb az említett kötszövet- burjánzás, annál inkább nyomatnak az idegrostok, annál hiányosabban fognak vérrel elláttathatni, e miatt fogyatkozik táplálkozásuk, minek következtében sorvadnak, elfajúlnak, úgy hogy az ideg később kemény, palaszürke színű, gyakran a környezettel összenőtt köteggé változik. Ama kóralaknál, mely újabb időben mint neuritis multiplex (polyneuritis) íratott le, több környi ideg támadtatik meg egyszerre, vagy rövid idő alatt egymásután. E bántalom azonban kórboncztanilag még nem határolható kellően körül. Némely észlelő szerint az által volna más természetű idegloboktól megkülönböztethető, hogy az idegrostok degeneratiója sokkal kifejezettebb, mint a szövetközi lob, úgy hogy némely esetben tisztán degenerativ atropinéról lehetne szólni. Kórtünetek és kórlefolyás. Az ideglobot kisérő tünetek részint általánosak, részint helybeliek, illetőleg a lobos idegnek működési zavara által feltételezettek. Az előbbiek láz tüneteiben fognak nyilvánúlni. Határozott szabány- nyal az ideglobot kisérő láz nem bír, majd magasabb, majd alantabb hőfok, majd tartós, majd félbenhagyó alak észlelhető. A kezdet olykor lappangó, máskor rázóhideggel köszönt be. Számos esetben hőemelkedés általában hiányzik. Sokkal fontosabbak a helyi tünetek, melyek azonban változnak a szerint, a mint érző, mozgató vagy vegyes ideg lett megtámadva, a mint elsődlegesen, vagy másodlagosan lép fel az ideglob. Legszembeötlőbb tünet a fájdalom, mely önként is fellép, de nyomásra nagy mértékben fokozódik. Nyomás alkalmával tapasztaljuk néha, hogy a megvastagodott ideg jól ki is érezhető, olykor ama tájnak bőre piros, többé-kevésbbé vizenyős. A fájdalom szorítkozhatik csupán a lobos helyre, de elég gyakran kisugárzik távolabb fekvő részekre. Érző ideg
