Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
MG Az idegrendszer bántalmai. Ajánltatik bőrizgatóknak és elvezetőknek pl. mustárnak, meleg borogatásoknak a rekesztájra való alkalmazása, e tájnak faradicus ecsetelése, a n. phrenicus galvanizálása, de mindezeknél hathatósabbak és sürgős esetben könnyebben is elérhetők a hódítók; morphin bőr alá fecskendőse, chloroform belégzése lesz legalkalmasabb a rekesz görcsének megszüntetésére. A rekesznek rángó görcse, mint ösmeretes, csuklást (singultus) idéz elő ; a rekesz hirtelen összehúzódása következtében hangos zörej kíséretében levegő hatol be a tüdőbe, míg a hangrés egyszerre hirtelen nem záratik. Rövid szünet után e folyamat ismétlődik. Átmenetileg, perczekig eltartó ily rángó görcs gyakran észlelhető a nélkül, hogy az tulajdonkép betegségnek volna tekinthető. Máskép állnak a viszonyok, ha a rekesz e görcsös összehúzódása, rövid szabad időközökkel, órákon, napokon, sőt heteken át ismétlődik. Ily alakban léphet a rekesz rángó görcse fel: magának a rekeszidegnek izgalma folytán, a mint ez szívburoklob, gátorbeli dagok következtében észleltetett, továbbá agy- és gerincz- velőbántalmak kíséretében ; számos esetben visszahajlás útján váltatik ki, mire gyomor-, bél-, méh-, hashártya-, vesebántalmak szolgáltatják az alkalmat. A legmakacsabb csuklást azonban méhszenvben szenvedőknél, általában idegeseknél láttuk fellépni, főleg kedélyi mozgalmak után. A csuklás makacsabb esetei sem járnak ugyan veszélylyel, mindamellett súlyos bántalomnak mondhatók, miután a csuklások néha oly gyorsan következnek egymásután, hogy a betegek foglalkozásukban, evésben, elalvásban zavartatnak, bár az álom beköszöntése után a csuklás megszűnik. A csuklás alatt keletkező hang olykor messze elhallható, úgy hogy a betegek a társadalmi életben sem vehetnek részt, mi ismét rossz hatással van kedélyükre. Enyhébb esetek gyógyúlnak, ha a beteg mély belégzés után a hangrést zárja (erőlködik), ha a beteg hátát ütögetjük, ha a beteg megijesztetik (köznépnél szokásos, de nem ajánlatos eljárás), ha figyelme hirtelen eltereltetik, ha mindkét füle a betegnek be lesz dugva, mialatt kortyonkint vizet nyel stb. Makacsabb esetekben hódítók és nervinák (belladonna, opium, kai. bromatum, solut. Fowler, stb.), a rekesztáj faradizálása, magának a rekeszidegnek galvanizálása ajánltatik. Természetes, hogy ezek mellett a kezelésnél a rekeszgörcs előidézője gyanánt szolgáló alapbántalomnak is kellő méltatásban kell részesülnie. A mondottakon kívül még számos más alakban mutatkozhatnak a légzési izmok klonicus görcsei. Néha bizonyos műveletek utánzását eredményezik, mint nevetést, sírást, tüsszentést, köhögést, ásítást, olykor éktelen kiabálást és e szerint nevető-, síró-, tüsszentő-, köhögő-, ásító-, kiabáló-görcsöknek neveztetnek. Máskor a légzési izmok általában rendetlenül, felette szaporán, felületesen, mély, sohajszerű légvételek által félbeszakítva, húzódnak össze. E rendellenesség többnyire nőknél és különben is ideges férfiaknál észlelhető; a közel múltban főleg fiatal leányoknál volt alkalmunk makacs köhögő-görcsöket észlelni. E görcsök kezelése.a fentebbiek értelmében történik ; jórészt inkább psychical kezelést igényelnek.
