Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
Az idegrendszer bántalmai - I. Szakasz. A környi idegek bántalmai - B) A mozgató idegek bántalmai
Czornb-, szárkapocs-, sípideg hűdése. Toxicus hüdések. 241 A kezelés erős faradicus vagy állandó villamáram alkalmazásában áll; az állandó áram használatánál a kathod-ot az idegre, a másik sarkot közönbös helyre, vagy a mellkasra, a rekesz tapadási helyének megfelelőleg helyezzük el. 5. A czombideg (n. cruralis) liűdése az által árulja el magát, hogy a czomb nem hajlítható a törzs felé, a törzs (két oldalú hűdésnél) fekvő helyzetből nem hozható ülő helyzetbe. A hajlított alszár ki nem nyújtható, illetőleg az alszár passiv hajlítását a beteg nem akadályozhatja. Az állás, járás felette meg van nehezítve, csaknem lehetetlen. Erzési zavarok a czomb mellső és belső felületén és az alszár belső felületén találhatók. 6. A szárkapocsideg (peroneus) hűdése felösmerhető az által, hogy a láb petyhüdten lelóg, a lábujjak hegye és a láb külső széle lefelé van irányítva. A láb és lábujjak hátrafeszítése, valamint a láb eltávoztatása (abductio) kivihetetlen. Járásnál a betegek előbb lábujjaik hegyével és a láb külső szélével lépnek fel, a lábujjak a földön vongáltatnak; ezt kerülendő, a betegek czombju- kat magasra emelik és lábukat nagy toppanással helyezik a földre. — Erzési zavarok az alszár mellső és külső oldalán, a lábháton és lábujjakon találhatók. A bántalom hosszú tartamánál az antagonisták túlsúlya miatt, pes equinus fejlődik. 7. A mellső sípideg (n. tibialis anticus) hűdésénél a beteg nem képes lábát, lábujjait a talpirányban hajlítani, lábujjait szétterjeszteni, a láb közelítő (adductio) mozgása kivihetlen. A beteg nem képes lábujjaira pipiskedni. A bántalom hosszabb tartamánál pes calcaneus fejlődik ki. — Erzési zavarok az alszár hátsó felületén, a talpon találhatók. Az alsó végtag idegeinek hűdésénél trophicus zavarok aránylag gyakoriak. — Lefolyás és kezelés tekintetében a radialis hűdésnél mondottakra utalunk. 8. Úgy mint az ólom, más vegyi anyagok behatása után is fejlődnek hűdések ; ezek az ú. n. toxicus hüdések. Legösmertebbek e tekintetben az arsen-, a phosphor- és az alkoholhűdés, bár még ezek tünet- és kórtana nincs kellően áttanúlmányozva és a hűdési ok székhelye felett sem vagyunk kellőleg tájékozva. Az arsenhüdés, eltérőleg az ólomhűdéstől, inkább heveny mérgezések után fejlődik ki és főleg az alsó végtagokat illeti. A mozgási zavarön és a csakhamar kifejlődő sorvadáson kívül az érzési zavarok (fájdalom, túlérzékenység, fonák érzések, érzéstelenség) is jól kifejlődöttek. — A phosphorhűdés úgy heveny, mint idült pliosphorinérgezés után, részint monoplegia, részint paraplegia alakjában észleltetett. Erzési zavarok többnyire szintén voltak jelen. Az arsen- és phosphorhűdés gyógyulhat, bár a teljes gyógyulás gyakran csak nagy későre következik be, olykor el is marad. — A gyógyeljárás azonos az ólomliűdqsnél mondottakkal. — Az alkoholhűdés kezdeti szakában az alsó végtagokban, ritkábban a felső végtagokban is szaggató fájdalmak, később mozgási zavarok, nevezetesen atacticus mozgás, majd hűdés és ezzel együtt az izmok sorvadása, valamint az érzékenység csökkenése, érzéstelenség lép fel. Az ínreflex többnyire hiányzik. A kórkép tehát hasonló a tabes dorsalis kórképéhez (1. később) és e bántalom ezelőtt tényleg gerinczagyi eredetűnek tartatott, míg újabb időben számos észlelő sajátszerű ideglob (neuritis multiplex, 1. később) által véli felté16 Dr. Purjesz Zsigmond : A belgyógyászat tankönyve. II.
