Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 2. (Budapest, 1889)
A vizeleti szervek bántalmai - I. Szakasz. A vesék bántalmai
108 A vizeleti szervek bántalmai. vízkár es uraemia. A mennyiben e tünetek részben egymástól függnek, egy javalatnak megfelelésével több tünetet is mérsékelhetünk. A vizelet mennyiségének növelésére és a mennyiben ezzel arányban jár a hydrops és uraemia, ezek csökkentésére legalkalmasabb folyadék bő ivása, a mint ezt már fentebb érintettük. Fokoztatik továbbá a vizelet mennyisége meleg fürdők által, valószinűleg a fokozott vérnyomás következtében. — A vizelet mennyiségének fokozása czéljából alkalmaztatnak még a vizelethajták. E tekintetben azonban óvatosaknak kell lennünk és kerülnünk kell mindama szereket, melyek a vesére izgatólag hatnak, mint pl. a scyllát. Leginkább adhatók a szénsavas- és növénysavas natrium-sók, a kali aceticum. Oly esetekben, melyekben a vizelet csökkent elválasztásához a szívműködés gyengülése is hozzájárul, kétségtelenül a digitalis, strophantus, coffeinsók legjobb húgyhajtók. A fehérj évi zelés ellen ugyanazon szerek adhatók, melyek fentebb a kór- javalat szempontjából lettek említve, tehát: tannin, acid, nitricum, továbbá ergotin, ferrum sesquichlorat. solut. Az általuk elérhető eredmény azonban igen bizonytalan ; több reménynyel adhatók heveny veselob amaz eseteiben, melyekben a vizelet sok vért tartalmaz. A fehérjevizelés ellen újabb időben ajánlott fuchsinról és számos más szerről még ez sem mondható. Miután a fehérjeveszteségnek gyógyszerek által való csökkentése alig eszközölhető, annál nagyobb súly fektetendő arra, hogy a beteg könnyen emészthető tápszerekkel pótolja fehérjeveszteségét. Eme javalatnak nem szól ellene az a körülmény, hogy bő fehérjebekebelezés után a kiürített fehérje is szaporodik némileg, és nem mérnök követni SENATOK-nak ama tanácsát, hogy feliérjevize- lésben szenvedőktől a fehérjetartalmú tápot eltiltsuk. A vizenyö csökkentésére amaz útakat használhatjuk, melyeken át a szervezet nagyobb mennyiségű víz vesztésére képes: a veséket, a bőrt és a bél- huzamot. A vizelet szaporítását illetőleg az előbb mondottakra utalunk. A külbőrön izzadás útján, a szervezet, mint ismeretes, nagy mennyiségű víztől szabadulhat meg; a hydrops csökkentésére tehát az izzasztás igen alkalmas eljárás. Előnye ez eljárásnak még az is, hogy ily módon a vese hiányos működése folytán felhalmozódott szilárd alkatrészek is kiküszöböltetnek és így a vizenyö és uraemia gyógytana összeesnek. Izzasztásra legczélszertíbb meleg fürdőket s utána eszközölt begöngyölgetéseket használni. A beteg 20 — 35 percz- nyi tartamra 36° C., és meleg víz hozzáöntése által majd 40—40° C. fokra emelendő fürdőbe helyeztetik, melynek elhagyása után hirtelen megtörülve, előbb kissé megmelegített ágyba helyeztetik és ott nyakig rossz hővezetőkkel (pokró- czokkal) begöngyöltetik. így betakarva marad a beteg 2—4 órán át. Hogy e semmi esetre sem kellemes eljárást a beteg minél jobban tűrhesse, a homlokra hűvös borogatást alkalmaztatunk, az arcz izzadtságát szorgalmasan letöröltetjük és időnkint egy-egy korty hideg vizet nyeletünk. Egy vizelési üvegnek czél- szertí elhelyezése által -arról is gondoskodunk, hogy a beteg eme szükséglete miatt ne legyen kénytelen kitakaródzni. Fokozhatjuk még az izzadást, ha a begöngyölgetés alatt meleg folyadékot, meleg tejet égvényes vízzel keverve,
