Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Vörheny. 69 •elválasztott vizelet mennyisége és minél könnyebb aránylag annak fajsúlya, -annál inkább várható a heveny vagy idült hugyanyvérűség tüneteinek föllépte, melyeket illetőleg, a vesebántalmakról szóló fejezetre utalunk. Legjellemzetesebb tünetek találhatók a vizelet részéről. Gyanús jelnek kell tekintenünk azt, ha a hámlási szakban a vizelet mennyisége és a szilárd alkatrészek mennyisége apad; súlyos esetekben a vizelet zavaros, a vér tartalom szerint barnás, barnás vörös, zöldesbe játszó; fajsúlya igen változó (1009—1025). A fehérjetartalom, az eset súlyossága és a vizelet mennyisége szerint ingadozik ; majd oly kevés, hogy főzésénél alig lehet némi zavarodást kimutatni, máskor csaknem a kémcső egész tartalma kocsonyás tömeggé válik. Az üledék meny- nyisége szintén változó; színe leginkább a vértartalomtól függ. Górcsői vizsgálatánál számos hyalin hengert, vörös és fehér vérsejtet, hámsejtet lelhetünk, melyek külön vagy csoportokban, szabadon vagy a hengereken találtatnak. A bántalom hosszabb tartamánál a hengereken apró zsírcseppek vannak; az üledékben kapható különböző bacteriumok közt, a vörhenyre nézve jellemzetes alakok nem találtattak. — Vannak azonban vörheny esetek, melyekre nézve a jelenlevő vizenyő, uraemicus tünetek kétségen kívül helyezik a veselob fennállását a nélkül, hogy a vizeletben fehérje kimutatható volna, mit Baktels oly módon igyekszik magyarázni, hogy a vese kóros részletei végkép beszüntették az elválasztást, az ép részletek pedig fehérjementes vizeletet választanak el, a mi mellett felhozatik az, hogy ilyenkor rendesen kevés vizeletet ürítenek a betegek. Két ízben volt alkalmunk oly esetet látni, melyben, mint azt Qüincke újabban leírta, vizenyő lépett fel a nélkül, hogy az egész idő alatt figyelemmel kisért vizeletben veselobnak tünete lett volna jelen. — A veselob tartama igen különböző ; kedvező lefolyású esetekben 1—3 hetet vesz igénybe ; néha azonban jóval tovább húzódik ; a habil a fentebb említett és a veselobot általában kisérni szokott következmények folytán léphet fel. A veselobnak idült alakba való átmenetét csak egyszer volt alkalmunk látni. Igen gyakori és úgy a lefolyásra, mint a teljes gyógyulásra nézve súlyos szövődmények lépnek fel a savós hártyák részéről. — Leggyakrabban észlelhető az ízületek lobja (rheumatismus scarlatinosus, synovitis scarlatinosa), mely sok ízületi lob alakjában többnyire akkor lép fel, midőn a láz már mérséklődni kezd. Némely járvány alatt gyakrabban észlelhető, mint mások alatt és ugyanazon jelek által árulja el magát, mint különben a sokízületi lob, melytől azonban eltér annyiban, hogy a tünetek nem vándorolnak annyira egy ízületről a másikra, hogy általában könnyebben gyógyul és hogy visszaesés gyérebben észlelhető. Az ízülteti lobnak idült lefolyása már ritkább, ép úgy annak genye- dése ; genyes ízületi lob néha a scarláthoz szegődő genyvérüségnek képezi resz- jelenségét (Bókái J.). A sok ízületi lob ez alakját is különösen ama szövődmények teszik komolyabbá, melyek e bántalomlioz különben is csatlakozni szoktak. peri-, rnyo-, endocarditis, pleuritis. E szövődmények tüneteire nézve a megfelelő fejezetekre utalunk és itt csupán annyit tartunk szükségesnek hangsúlyozni, miszerint e bántalmak számos esetben semminemű alanyi tünetet nem idéznek elő és egyedül a szorgos vizsgálat fogja az orvost jelenlétükről meg
