Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
Vörheny. 63 A fertőzés megtörténte után a koros tünetek jelentkezéséig flappangási időszak) rövidebb-hosszabb idő telhetik el. A lappangási időszak tartamát az egyes esetekben nem sikerűi mindig biztosan meghatározni. Az adatok a mellett szólnak, hogy az 24 óra és 2—3 hét közt ingadozhatik; az esetek nagyobb számában azonban ezen végleteken belől mozog, s némely észlelő (Gerhardt) a vörhenyesetek legnagyobb számában e tartamot 4—7 napra teszi. Ösmeretlen előttünk egyelőre, hogy miben rejlik annak oka, miszerint a fertőzés után a tünetek beköszöntéséig egy esetben órák, más esetben napok telnek el. A lappangási időszak alatt a kórtünetek egészen hiányozhatnak, de ha jelentkeznek is olyanok, mint kedvetlenség, étvágytalanság, fáradság érzete, főfájás, a bekövetkező bántalomra nézve jellemzeteseknek nem mondhatók. Eme határozatlan tünetek ismételt borzongás vagy jól kifejezett rázó hideg által váltatnak fel, melynek jelentkezését tekintik a betegség tulajdonképi kezdetének és azt az időt, mely a kiütés fellépéséig elterjed, nevezik kezdeti időszaknak (stadium prodromorum). A borzongatást, illetőleg a rázó hideget forróság érzete követi mindazokkal a tünetekkel, melyek hirtelen beköszöntő nagy lázat kisérni szoktak : főfájás, szédülés, hányinger, hányás, a végtagok fájdalmassága, fokozódott szomj. A bőr forró, az érlökés 100—120 közt ingadozik, gyermekeknél még nagyobb számok észlelhetők; a hömérsék 40—41 ’0° C. körül változik. — A kezdeti időszak tünetei különben igen eltérők lehetnek; némely beteg kábult, részvétlen, míg másoknál heves elmetévengések lépnek fel. Kisebb gyermekek többnyire szunykórosak, olykor-olykor nyugtalanul felébrednek; máskor görcsök lépnek fel egyes izmokban, melyek rángógörcsös rohamokba mehetnek át. Ismét vannak esetek, melyekben a kezdeti időszak tünetei oly enyhék, hogy látszólag alig sejtetik a már meglevő súlyos bántalmat. A kezdeti időszakban lépnek fel a toroktünetek, melyek egyidejűleg a nagyfokú hővel, a rohamos fejlődéssel már ekkor képesek a bántalom termé- szetére nézve a tájékozást megadni. A betegek a torokban fellépő szárazság érzetéről, nyelésnél fokozódó fájdalomról panaszkodnak. Az állalatti mirigyek megnagyobbodtak, nyomásra fájdalmasak ; a torok, nevezetesen a lágy szájpad, nyelcsap és mandolák nyákhártyája, mérsékelten duzzadt, élénk piros, néha kékes árnyalattal. Némely szerző (Monti) azt tartja, hogy e pír élénk határolása vörlienyre nézve jellemzetes és több esetben mi is láttuk azt ily módon fellépni, míg másban elterjedtebb volt. A nyelv egészen piros, míg máskor ezen pírt csupán széle és csúcsa mutatja, közepe pedig fehéres lepedékkel van bevonva. E mellett a fokozott hő egyéb tünetei, mint a légzés szaporasága, a vizelet kevesebb és tömörebb volta stb. szintén észlelhetők. Ennek az időszaknak tartama, ép úgy mint a tünetek belterjessége igen különböző. Míg némely esetben alig tart órákig, miután a rázó hideggel, illetőleg borzongással csaknem egyidejűleg lép fel a kiütés is : addig máskor 1—2 napig, ritkább esetekben még tovább is elhúz ódhatik. A kiütés mutatkozásának kezdete kitörési időszaknak (stadium erup- tionis), annak teljes kifejlődése virágzást szaknak (stádium llorescentiae) neveztetik. A kettő közti időköz gyakran oly rövid, hogy egyszerűbb e két időszakot
