Purjesz Zsigmond dr.: A belgyógyászat tankönyve 1. (Budapest, 1889)
Általános fertőző bántalmak. Bevezetés a fertőző bántalmak kór- és gyógytanába
ÁLTALÁNOS FERTŐZŐ BÁNTALMAK. BEVEZETES A FERTŐZŐ BÁNTALMAK KÓR- ÉS GYÓGYTANÁBA. A fertőző bántalmak csoportjához ama betegségek soroltatnak, melyekről be van bizonyítva, vagy legalább a betegség köiűíl tett tapasztalatok szerint fölvehető, hogy a szervezetbe bejutott sajdtszerü, fajlagos (specificus) megbetegítő hatány által vannak előidézve. E csoporthoz számított kóralakok nagy részére nézve a fertőzés tényleg még csak fölvétel, ipiután magának a kórnemző ha- tánynak kimutatása eddig nem sikerűit minden esetben, de a fölvétel — mint a természettudományokban általában — annál jogosultabb, minél inkább sikerűi a betegség lefolyása körűi tapasztalt tüneteket azzal összhangzásba hozni. Azon fertőző bántalmaknál, melyeknél a fertőzést előidéző hatányt eddig sikerűit kimutatni, ez többnyire apró szervezeteknek bizonyult, mely szervezetek nagyrészt a hasadó gombák csoportjához tartoznak. Részint ez a tapasztalat, de még előbb az a körülmény, hogy a fertőző kórok lefolyása körűi észlelhető tünetek valóban akkor értelmezhetők legjobban, ha azok oka gyanánt valamely élő szervezet vétetik föl, már rég arra bírta a kórbúvárokat, hogy a fertőzést ily apró szervezetek által létrehozottnak gondolják. E gondolatmenetnek érvényre kellett jutnia — a mint tényleg jutott is, még mielőtt csak egy bántalonmak kórnemző szervezete föl lett volna fedezve — mihelyt egyszer az el lett fogadva, hogy a megbetegedést az emberi szervezetbe kívülről jutott valamely hatány — nem pedig valamely csodaszerű, természetfeletti befolyás, pl. a csillagzatok bizonyos viszonya stb. — idézte elő. Ezt el nem fogadni pedig lehetetlen volt azon tapasztalattal szemben, hogy időnként kiterjedt területen nagyszámú, olykor egészen különböző viszonyok közt élő ember, hasonló tünetek közt betegedett meg. Oly méreg, mely a fertőző betegségek előidézésére képes, légnemű test nem lehet, mivel akkor valamennyi embernek, ki abba a légkörbe jut, egyaránt beteggé kellene lennie és mert annak, keletkezésekor, csakhamar szét kellene a légkörben oszlania, a mivel egyszersmind hatékonysága is megszűnnék. így tapasztaljuk azt p. o. világító gáz, vagy valamely más légnemű méreg hatására nézve. A tapasztalat szerint ezen hatánynak oly tulajdonsággal kell bírnia, hogy
